Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)

Összefoglalás

Összefoglalás A Bakony természeti képe kutatás keretébe tartozik még Keszthely és környéke, bár ennek inkább városi és síkföldi jellege van (mezőgazdasági területek, berek stb.). Élesen mégsem választható el a már ismertetett Keszthelyi-hegységtől (KEVE, 1970), a határok mindenütt összeolvadnak, sőt a régebbi irodalomban legtöbbször meg sem állapítható, hogy a két terület közül melyre vonatkoznak az adatok. Egyedül ez indokolja, hogy ebben a tanulmányban az irodalmi adatokat saját megfigyeléseinktől elválasztottuk. A Balaton vizének madárvilága már nem tartozhat a Bakonykutatáshoz, mégis néhány esetben, talán nem teljes következetességgel, igen nehéz volt eldönteni, mit említsünk meg ezekből a fajokból, és mit hagyjunk a másik tanulmányra, mely a Balatonnal fog foglalkozni. A vízimadarak sem ülnek mindig a vízen, hogy ott pihenjenek vagy táplálkozzanak, hanem áthúznak területünk felett, legalábbis köröznek felette. Legnehezebb a határt megvonni ott, ahol nádasok szegélyezik a vízpartot. Nemcsak a vizsgált terület határait nehéz megvonni, hanem magának a területnek is vannak olyan részei, melyek erdő-jellegüknél fogva a legszorosabb kapcsolatban állanak a Keszthelyi-hegység erdeinek madárvilágával. Kertek, fasorok stb. még erősítik ezt a kapcsolatot. Ilyenek a keszthelyi parkok, a remizek, vagy a múltban ilyen volt a fenékpusztai szilfás, melynek STEINFATT (1934), szerencsére még idejében, rögzítette madárvilágát. Területünk szíve Keszthely városa, mely főként az utóbbi 10 évben erősen terjeszkedett. A terjeszkedés érintette a kastély-parkot is. A balatonparti Helikon-park rendezése sok változást eredményezett. Bokrosait nagyrészt kiirtották, és ezt az irtást igen sok énekesmadár, első sorban a fülemüle-állomány megsínylette. Viszont a móló körüli újabb feltöltés, jelentősen növelte területét, ahol ma már a bokrosok és fák megerősödtek, és ezeket sok madár keresi fel. A terület másik, mondhatnánk legjellegzetesebb része a berek. Ennek nagyarányú változásaival, és lassú feltöltődésével legrészletesebben SÁGI és munkatársai foglalkoztak (1961, 1962, 1966, 1967). Szórvány adatokkal már a 18. század elejéről rendelkezünk erről a területről (BÉL). A mi vizsgálatunk ideje alatt létesítették a berekben a „lápgazdaságot" és ahol még 15 év előtt ingovány és tőzeges rét volt, ott ma már mezőgazdasági területet találunk, fasorokkal. Más részén nyárfásokat ültettek, csatornarendszerét kibővítették és kitisztították, mely sok vizet vezet el a területről, amire a mocsári madárfajok érzékenyen reagáltak. Maradtak azonban kisebb részei, melyek őrzik az eredeti állapotot — már amennyiben