Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)
Eredeti megfigyeléseink
varjakkal vegyes csapata ritkán haladja meg a 100 példányt, gyakoribbak az egész kis csapatok. Nagyobb csapatait figyeltük meg 1953. XII. 29-én, több szaz példány. 1963. XI. 15-én hasonló csapat Keszthely felett esti húzáson, fenéki és újmajori földeken 1964. III. 1-én 100—150 db, 1965. III. 21-én 250—300 db. 1965. IV. 10-én 50—100 db, 1966. I. 3-án 70—80 db (Keve—Sági). Coloeus monedula (csóka). — Nagy számban költ Keszthely belterületén, templomtornyokban, kéményekben, de a parkok odvas fáiban, a Fenékpuszta előtti nyárfás odúiban, a Középmalmi égeresben etc. Költési időben párokban, vagy kisebb csapatokban a földekre járnak ki. Télen szívesen jár vetési, vagy dolmányos varjakkai, seregélyekkel. 1966. III. 18-án danka sirályokkal láttuk együtt a páhoki műút menti földeken. Nagyobb csapata viszonylag ritka. Észleléseink: Keszthely 1952. I. 10; 1953. III. 16; 1960. XI. 29; 1962. XI. 9; 1964. I. 3; 1966. XI. 17; 1967. XI. 20. Fenékpusztán 1950. X. 13; 1962. IV. 30; 1961. V. 26-án a Növényvédelmi Kutatóintézet gyümölcsösében cseresznyét dézsmáltak (Keve—Sági). Pica pica (szarka). — Mindenfelé költ, a második világháború óta rendkívül elszaporodott. Még a keszthelyi parkokban is fészkel 1-—2 pár. 1964—1967 között a temetőben egy-két pár fészkel. Fészkét bokorra és fákra egyaránt rakja. Csókákkal néha verekszik, pl. 1965. IV. 19. Nádasba szívesen bejár. A parkban észlelt téli gyülekezése 1966. III. 9-én 15 db, 1967. XI. 14-én 10—12 db (Keve—Sági). Garrulus glandarius (szajkó). — A Középmalmi égeresben költött egy pár 1967 májusában. Vizsgált területre alkalmilag látogat be egy-egy példány, télen a remízekben nem ritka. Néha a kastély parkjában jelenik meg, így 1959. X. 19-én 1—2 db. A parkban 1951. IX. 23-án 2 db. Újmajor körül 1959. X. 1-én 1 db, 1964. III. 1-én 2 db, 1966. II. 20-án 6 db. Fenékpusztára a Kisbalaton felől is ellátogathatnak. 1948. XI. 21-én 1 db, 1962. XI. 9-én 3 db, 1967. IV. 13-án 1 db. Megfigyelések során két ízben tökéletes ölyv hangot hallattak (Keve—Sági). Pyrrhocorax graculus (havasi csóka). — 1963—64 rendkívül erős telén 1964. III. 1-és az újmajori remízben találkoztunk vele, ahol 12 h —13 h között kidőlt fatuskó körül szedgetett, 10—15 feketerigó társaságában. Később bokrokon ugrált. Egész közelbe bevárt. Valószínű, a hideg elől vonuló feketerigókkal vetődött el hozzánk ez a példány (Sági). Parus maior (széncinke). — Gyakori, még a város Főutcáján is megjelenik időnként. Természetes odút bőven talál költés céljára, de 1951-től a parkban, a Növényvédelmi Kutató gyümölcsösében és a temetőben mesterséges odúkat helyeztek el. 1950ben a Rákóczi utcában levélszekrényben fészkelt, 1965-ben a Madách utcai levélszekrényben 8 tojást keltett ki. A Növényvédelmi Kutató gyümölcsösében 1952-ben 3 pár, 1953-ban és a következő években 1—2 pár, 1958-ban 3 pár feszkelt. A gyümölcsöst 1960-ban beton odúkkal szerelték fel, ettől kezdve a széncinkék csak beton odúban költöttek és ebben is teleltek. Ugyanekkor a temetőbe kihelyezett beton odúkban egyetlen madár sem fészkelt, bár az odúk kihelyezése szakszerű volt. A parkban 1952-ben első költéskor 14 odúban költöttek, második költéskor háromban. 1953-ban 6 odúban, másodszor háromban, 1954-ben 9 odúban, második költéskor egyben. A temetőben 1964-ben az egyik odúban 10, a másikban 6 tojás volt április 20-án. Második költéskor V. 13-án az egyik odúban volt csak 5 tojás. Az odúba szívesen költöznek be a mezei és házi verebek. Télen gyakran mutatkoznak kék- és barátcinkékkel, fakusszal és csuszkával stb. Szívesen fogyasztják az Ampélopsis bogyóit, etetőknél télen rendszeresek. A nádast is kedvelik (Keve—Sági). Parus caeruleus (kékcinege). — Gyakoriságában a széncinke után következik. Kóborlás idején előszeretettel tartózkodik nádasban. Vegyes cinke csapatokban is előfordul. Kukoricásban találkoztunk vele a part mentén 1949. X. 21-én, 1959. XI. 15-én. Költésre viszonylag kevés pár marad területünkön (Keve—Sági). Parus ater (fenyvescinege). — Kóborlása során keresi fel területünket, főként a temető fenyvesében mutatkozik. 1964. IV. 25-e előtt több napon át figyeltünk itt fenyőfán elhelyezett mesterséges fészekodúban fészket rakó párt. A mezei verebek április 26-án elzavarták őket és ezek költöztek helyükre, eredményesen költve 4 tojást (Sági). Legkorábbi megfigyelésünk: 1949. IX. 12. (Keve). Parus palustris (barátcinege). — A cinegék sorában gyakoriság szempontjából a harmadik helyen áll. Költésre inkább a közeli dombokra húzódik, bár kétségtelen, hogy a parkban is költ, pl. 1960. IV. 1-én láttuk fészekanyagot hordani (Keve). Aegithalos caudatus (őszapó). — Az őszapó a közeli erdőkbe húzódik költeni, de
