Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)
Eredeti megfigyeléseink
resgél. 1964 telén a Balatoni Múzeum ablakaira szerelt madáretetőkből kivert eleséget is felszedte (Keve—Sági). Picus canus (szürke küllő). — Fészkelése területünkön bizonyítva nincs, bár a keszthelyi park egyik fáján 1949. III. 25-én odú ácsolás közben figyeltük meg. Ezt az odút azonban elhagyta. Megfigyeléseink havi megoszlása: 1:2, II: 7, III: 9, IV: 1, VIII: 1, IX: 6, X: 5, XI: 7, XII: 9 megfigyelés. 1966. II. 14-én a keszthelyi park gyepén egy zöld küllő mellett keresgélt 1 db (Keve). Dendrocopos maior (nagy fakopáncs). — Gyakori állandó madarunk. 1950-ig Keszthely belterületén is találkozhattunk vele, azóta a kultúrterületekről a balkáni fakopáncs kiszorította. A parkban 1956 után száma megritkult és csak 1967-ben múlta felül újra a balkáni fakopáncs számát. A két faj közötti verekedést és kergetőzést a következő alkalmakkor figyeltük meg: 1950. IV. 1-én 1 pár 1 db balkánival, 1953. XI. 11-én, 1951. XI. 13-án 1 tojó kergetett 1 balkánit. A parkban 1964. IV. 1-én 1 tojó 1 hím balkánit kergetett. 1957. III. 23-án a parkban 1 pár vékony ágon in copula. Fiókák kirepülését 1954. V. 26-án figyeltük meg. 1967. V. 26-án parti nyárfa odvában 12 h 15' és 13h között etetést figyeltünk meg. Csak a tojó etetett kilenc ízben, fiókák a 10 m magasan levő odúban erősen szóltak. Az etetések közti időtartam 1—15'. Két esetben a tojó bebújt az odúba, többi esetben csak oda röppent. 1967. V. 29-én ennél a fészeknél újra csak a tojó etetett, egy hársfa közeli odvában ugyanakkor a hím is. 1955. III. 14-én egy fa alatt csomó fenyőtobozt találtunk, melyeket a fakopáncs szórt le, kiszedve a magokat (Keve). 1964—65-ben 1 fészek a temetőben fenyőfán, mesterséges odúban, melynek nyílását a madár kitágította. 1964. III. 1-én az újmajori remízben 60—80 darab vegyesen balkáni fakopánccsal, erős mozgásban, egymást kergetve (Sági). Dendrocopos syriacus (balkáni fakopáncs). — Ezt a terjeszkedő fajt a Balaton környékén 1949. X. 17-én figyeltük meg, a fenékpusztai parti öreg nyárfásban. Két nap múlva a fenékpusztai csárdánál levő gyümölcsösben, majd 1949. XI. 25-én Keszthelyen a Iíalásztelep körül. 1949. XI. 29-én a vasútállomás mellett, majd 1950. II. 19-én a parkban is. Ezután rohamosan terjedt el a városban, ahonnan a nagy fakopáncsot kiszorította. A parkban 1967 tavasza óta visszaesett állománya és a nagy fakopáncs kerekedett felül. 1963. V. 10-én Pruska-malom és Úsztatómalom körül észleltük. Mindenütt ragaszkodik a kultúrterületekhez. 1950—51 között sok volt köztük a flavisztikus példány. Különösen érdekes színezetű volt a keszthelyi parkban 1950. III. 24-én látott hím, mely részben flavisztikus volt, háta azonban kendermagosan tarkáit, vagyis fekete tollak fehér szegélyűek voltak. A balkáni fakopáncsnak riválisa a seregély, mely korábbi fészkelő lévén az odúiból kiszorítja, pl. a kastély és vadaskert közötti fasorban 1962 áprilisban. Gyümölcsösökben kárt tesz, mandula és sárgabarack magját eszi,, aminek bizonyítékait a Növényvédelmi Kutatóintézet gyümölcsösében 1953. VI. 19-én megtaláltuk (Keve). Dendrocopos medius (közép fakopáncs). — A keszthelyi parkban 1948. XI. 14-én, 1949. XII. 27-én, 1950. X. 9-én, 1960. III. 11-én, 1964. III. 14-én találkoztunk vele (Keve). A Halásztelep körül 1964. IV. 5-én (Sági). Dendrocopos minor (kis fakopáncs). — Fenékpusztán egyszer 1954. XII. 20-án és néhányszor a keszthelyi parkban: 1949. IX. 14-én, 1951. VI. 27-én, 1951. IX. 2-án, 1955. XII. 19-én, 1958. III. 26-án, 1958. X. 31-én, 1962. XII. 21-én találkoztunk e madárral (Keve). Galerida eristata (pipiske). — Keszthely és Fenékpuszta állandó madara. Télen behatol a város központjáig is, de még költési időben is gvakori házak táján (Keve— Sági). Lullula arborea (erdeipacsirta). — Keszthely feletti dombok oldalán fészkel, vizsgált területünkön csak átvonul, így a Balaton-parton tavaszi vonuláson figyelhető meg: 1952. II. 21-én, ugyanitt őszi vonuláson 1949. X. 22-én 1 db, 1964. III. 14-én énekel is. 1958. III. 25-én Keszthely felett hallottuk énekét (Keve). Alauda arvensis (mezei pacsirta). — Területünk jellegzetes költő madara. Valószínű egyesek át is telelnek, bár ezt a korai érkezéstől és késői elvonulástól elválasztani nem lehet. A berekben 1957-ben 7—8 párra, 1958-ban 8—10 párra, 1960-ban 18—20 párra, 1967-ben 15—16 párra becsültük állományukat. Keszthely és Fenékpuszta között gyakran megfigyelhetők átvonuló csapatok, melyek Gyenesdiás irányában átvágnak a Balaton felett: 1954. X. 24-én 30—35 db (Keve), 1966. II. 20-án 70—75 db (Sági). Legkésőbbiek 1949. XI. 7; 1950. XII. 10; 1953. XI. 11. A keszthelyi mólónál is tapasztalhatjuk az áthúzást, pl. 1958. III. 21-én 50—60 db, 1960. III. 7-én (Keve), 1966. X. 21-én kb.
