H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 6. megálló: Kőszorosi-forrás

nyoma sincs (felszíne itt 15-20 m-rel lehet a meder alatt), arra kell gondolnunk, hogy a mészkő/agyag határ eltérő térbeli helyzete az egyes rögök törések mentén történt lezökkenésének eredménye. A törések nem mindig okoznak jelentős függőleges elmozdulást. Az eresztől néhány lépésre látható törés két oldalán a már említett gumós mészkő réteg csaknem ugyanabban a szintben van. Itt a törés egy szakaszán, ahol a mészkő erősen összetöredezett, hasadék alakult ki. A kőzetdarabkákat az átáramló víz elmozdította, részben feloldotta, közben oldással a hasadék falát is tágította. Ennek nyomai ma is láthatók a hasadék hegyfelőli oldalán, míg a völgyfelőli oldalon a hasadékot kifagyás is tágította, egyúttal az oldási nyomokat is eltüntetve. Kifagyás: a kőzet hézagaiban jéggé fagyó víz térfogata megnő, s tovább repeszti a hasadék mentén repedésekkel átszőtt, meggyengült kőzetet, miközben a legszélső kőzetdarabok ki is hullanak a hasadék falából. (Hasonló hatással jár a fák és bokrok kőzetrepedésekbe hatoló gyökereinek növekedése, az ún. gyökérnyomás.) A kifagyásnak szerepe volt az eresz kialakulásában is. A hasadék hossza több mint 2 m (kb. 5 m), belefér egy felnőtt ember, így jogszabály szerint barlang. (Ha ezek közül valamelyik feltétel nem teljesül, kőfülke lenne a neve.) A völgyben felfelé haladva egy kanyar után víz tűnik fel a mederben, mely néhol szétágazva kőzettörmelékből álló szigeteket vesz körül. A törmelék között ittott kavics, tűzkő (kova, azaz szilíciumdioxid anyagú üledékes kőzet) darab is látható, melyet a víz a hárskúti medencéből és Gyenes-puszta környékéről sodort idáig. A vízfolyás gyenge, de csaknem állandó. A durva kőzettörmeléket természetesen csak erősebb vízfolyás tudja arrébb mozdítani, tovagörgetni, amilyen hirtelen hóolvadáskor, felhőszakadás után alakul ki. 6. megálló: Kó'szorosi-forrás A völgy bal (Ny-i) oldalán, a lejtő tövében három ponton forrásvíz fakad, s inkább szivárogva, mint folyva tart a völgytalpi mederbe; innen ered az eddig követett csermely, ezért csaknem állandó a vízfolyás. Ismét elértük tehát a mészkőagyag határt, s azt is megtudtuk, miért nem szivárog be ezen a rövid szakaszon, a meder fenekén a víz: alatta vízzáró agyag húzódik meg. Miért írjuk, hogy a baloldalon fakadnak a források, miközben menetirányunktóljobbra esnek? Völgynél, vízfolyásnál mindig a lefelé, a folyásirány szerint mondjuk, hogy jobb- vagy baloldal. Mi pedig a tanösvényen ellenkező irányban, fölfelé haladunk. A fakadások előtt 3-4 m-el likacsos, üreges, forrásmészkő anyagú tömbök, tuskók sora húzódik. Rajtuk télen is szép zöld növények tenyésznek, mivel a forrásvíz hőmérséklete hazánkban 11-12 fok körül van, s a fakadó víz csak nagyobb távolságban hűl fagypont alá.