H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 3. megálló: A Szabó-tanya forrása

sok más madárnak is biztosítanak fészkelőhelyet (kenderike, zöldike, sordély stb.). A levegőben pedig leggyakoribb ragadozó madarunk, az egerészölyv (Buteo buteo) tűnik fel. Fészke ugyan az erdő sűrűjében van, de vadászni a nyílt területek fölé jár, hiszen a legfőbb táplálékát alkotó apró rágcsálókat itt találja meg. Vonulási időszakban néha láthatunk egy-egy vörös vércsét (Falco tinnunculus), vagy ha nagy szerencsénk van, akár egy kóborló-portyázó réti sast (Haliaëtus albicilla) is. A réti sas hazánk legnagyobb ragadozó madara, szárnyfesztávolsága akár 2-2,5 m is lehet. Az öreg állat könnyen megismerhető méreteiről, fehér, ék alakú farkáról és hatalmas sárga csőréről. Fészke valahol a Bakony háborítatlan rengetegében van. Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. E gyepterületeken sokfelé látható apró földkupacok egyik rejtett életű kisemlősünk, a közönséges vakond [Talpa europaea) jelenlétére utalnak. Ez a talajban élő rovarevő állat hazánkban igen gyakori. Nappal is szemünk elé kerülhet a mezei nyúl (Lepus europaeus), de rókát (Vulpes vulpes) is láthatunk, amint leggyakoribb kisemlősünkre, a mezei pocokra (Microtus árva lis) vadászik. Estefelé pedig újra megélénkül a környék, nappali pihenőjüket befejezve ekkor járnak táplálék után kisebb csapatokban az őzek (Capreolus capreolus), a vaddisznók (Sus serofa) és feltűnhetnek magányos borzok (Mêles mêles) is. Tovább haladunk, utunk előbb DK-nek majd DNy-nak fordul miközben a Mester Hajag EK-K-i oldalán haladunk. Egy idő után K-nek fordulunk, hogy elérjük az Öregfolyás nevű patakot, mely lényegében a Gerencepatak egy ága. A patak felé haladva egy tisztáshoz érünk, melynek keleti szélén vadászles áll. A gyepben kevés bokor található, ami arra utal, hogy korábban rendszeresen kaszálták, ezzel megakadályozva azt, hogy az Borz erdő visszafoglalja egykori helyét. Itt van a következő megállónk. 3. megálló: A Szabó-tanya forrása Mintegy 106-107 millió éve egy tengertől félig-meddig elzárt öbölben sok agyag rakódott le, majd a tenger fokozatosan elöntötte a lagúnát. Elszaporodtak a mészvázú algák, majd a sekély, meleg, tiszta tengervízben különleges kagylók tömege talált kedvező élőhelyre. A legtöbb kagylófajtól eltérően nem voltak szimmetrikusak: egyik teknőjük tölcsérre emlékeztet, a másik kicsiny fedőként szolgált. A fedőből hatalmas nyúlvány, "fog" illeszkedett a tölcsérben kialakult mélyedésbe, segítve az állat bezárkózását. Ezért hívták a régi szakemberek ezeket a kihalt kagylókat durványos fogúaknak (rudisták).