H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

A vízparti ligeterdők a bakonyi patakok és tavak jellegzetes növénytársulásai. Ezeket az élőhelyeket kedveli a ritka rezes iszapfutó (Elaphrus cupreus) is. A kidőlt éger-vagy nyárfák vízzel átitatott törzsében, ágaiban és kérge alatt több futóbogárfaj él, ilyen például a mezei futrinka (Carabus granulatus), vagy az éjszínű gyászfutó (Pterostichus nigrita). A futóbogarakon kívül nagy számban akadhatunk a bordás csigarablóra (Phosphuga atrata) is, amely a már említett cirpelőfutókhoz. hasonlóan csigákra specializálódott. A Bakonyban szórványos előfordulású takácscincér (Lamia textor) a fűz- és a nyárfában fejlődik, csakúgy, mint a nagy nyárfacincér (Anaerea carcharias). Ez utóbbi faj fényre is gyakran repül. Idős fűzfákon könnyen felfigyelhetünk a nagy termetű, fémesen csillogó, zöldes színű, pézsmacincérre (Aromia moschata). Hegyvidéki égereseink jellemző faja a nagy égerlevelész (Chrysomela aeneum). Szintén a levélbogarak családjába tartozik a füz-és nyárféléken nagy tömegben élő ékes fűzbolha (Crepidodera aurata), melynek harmadik pár lába ugrólábbá módosult. Az első tavaszi napsütéskor előbújó apró állat (3 mm) fémesen csillogó aranyoszöld színével gyorsan a szemünkbe tűnik. A bakonyi patakokat kísérő, ill. a tavakat helyenként szegélyező - égeresek, rekettyefüzesek, fűz-nyár ligeterdők, magassásosok, nádfoltok alkotta változatos biotópokban számos gerinces is előfordul. A mocsári béka (Rana arvalis) Magyarországon honos alfaja (Rana arvalis wolterstorffi) a kétéltűek azon képviselőinek egyike, mely az év nagy részén a vizek közelében, de nem a vízben tartózkodik. A Bakonyban az alacsonyabban fekvő tájak nedves rétjei, mocsarai, lápjai mellett tanyázik. Hímjei a szaporodási időszakban ibolyaszínűre vagy világoskékre színeződnek. Az itt élő madárfajok közül érdemes megemlíteni a berki tücsökmadarat (Locustella fluviatilis). E rendkívül rejtetten élő madár jelenlétére énekén kívül más jel szinte nem is utal! Egyszerű, kéttagú, hosszasan szóló "ze-ze" pirregését leginkább májustól júliusig hallhatjuk. A vízpartok fás biotópjainak jellegzetes fészkelőmadara, a függőcinege (Remiz pendulinus) gyakran feltűnik a nádasokban is. Jellegzetes, csőszerű bejárattal ellátott zacskóalakú 56. ábra: Rezes iszapfutó (Brantlová nyomán, 1996)