H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

legelterjedtebb fészkelő a törpegém {Ixobrychus minutus). A hazai természetvédelem jelképéül szolgáló nagy kócsag (Egretta garzettá) viszont csak a '90-es évek végétől számít a hegység költőmadarai közé. Ekkor telepedtek meg ugyanis első párjai a Tihanyi-félsziget Külső-taván. Kóborló egyedei már régóta - főleg a költési időszakot követően - megfigyelhetők minden nagyobb halastónál. Az őszi lehalászások időszakában egyes tavakon akár 40-50 példányban is megjelennek a "terített asztal" láttán. Legelterjedtebb hazai gémfajunk, a szürke gém (Ardea cinerea) ugyancsak gyakran feltűnik a tavakon. Ma már gyakori látvány, hogy a korábban itt sokkal ritkább nagykócsagok száma a tavak leeresztésének időszakában felülmúlja a szürke gémekét. A jóval ritkább vörös gém (Ardea purpurea) szórványosan ugyancsak előfordul e tavakon. A récefélék családjának legnagyobb testű faja, a bütykös hattyú (Cygnus olor) a Bakony tavain a '80-as években jelent meg és azóta sokfelé költ is, bár az utóbbi években fészkelőállománya visszaszorulóban van. Költőpárjaival ma legbiztosabban a Balaton-menti nádasokban és a várpalotai tavaknál találkozhatunk. A tőkés réce (Anas platyrhynchos) szinte minden tavon fészkel. Vonulási időszakban és télen a hegység néhány nagyobb állóvizén (pl. Székitó) jelentősebb mennyiségben (500-2000 pld.) szokott csoportosulni. Helyenként a kisszámú költőfajok között találjuk a bukórécékhez tartozó barátrécét (Aythya ferina), a cigányrécét (Aythya nyrocd) és a kontyos récét (Aythya fuligula) (51. ábra) is. Az úszórécék további fajai, mint a fütyülő (Anas penelope), a kendermagos (Anas strepera), a nyílfarkú (Anas acuta) és a kanalas réce (Anas clypeata) ritkábban láthatók, inkább csak a vonulási-kóborlási időszakban. A guvatfélék családjának nagyon gyakori fészkelőmadara e tavakon a feketés lábú, fekete tollazatú, fehér csőrű és homlokpajzsú szárcsa (Fulica atrd). Ugyancsak általánosan elterjedt, de a szárcsához képest korántsem tömeges faj a szintén sötét tollazatú vízityúk (Gallinula chloropus). Piros csőre és homloka, oldalának fehér sávja, fehér alsó farkfedőtollai és zöl51. ábra: Kontyos réce (Dementiew & Gladkow nyomán, 1952)