H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

Egy kis kutatástörténet

EGY KIS KUTATÁSTÖRTÉNET A Bakony hegység természettudományos kutatásával sokan és sok témában foglalkoztak az elmúlt évszázadokban. Ennek során több jelentős leíró mű is született a területről. Szervezetten a Bakony-kutató program kezdete (1962) óta folynak a kutatások, ezt jelenleg is a Bakonyi Természettudományi Múzeum irányítja. Ennek keretén belül napjainkig több mint száz külső munkatárs dolgozott hosszabb-rövidebb ideig egy-egy maga választotta résztémán. Tekintsük át szakterületenként, a teljesség igénye nélkül a Bakony kutatásának leglényegesebb állomásait. Földtudomány E tudományterület jeles művelői már a XIX. sz. második felétől kezdődően részletesen foglalkoztak a térség egy-egy részének kutatásával, így Böckh János az 1870-es években elkészítette az egész Déli-Bakony földtani térképét. A századforduló alapvető és később világszerte elismert munkája Lóczy Lajos nevéhez fűződik, aki szerkesztője és részben írója volt az ún. Balatonmonográfiának. A 32 kötetes sorozatban többek között helyet kapott Laczkó Dezső Veszprém környékének kőzeteit és ősmaradványait ismertető anyaga is. Az ezt követő időszakban csak kisebb kiegészítő vizsgálatok történtek, majd a II. világháború után indult el a hegység intenzív ásványi nyersanyag kutatása: főleg a szénmedencékben, a két mangánérc előfordulás környékén és végül, - jobbára a '70-es években - a bauxittelepek fúrásos feltárása következett. Mindezzel párhuzamosan, a '60-as évektől kezdődően mintegy két évtizeden át a Földtani Intézet számos munkatársa folytatott földtani térképezést először a Bakonyban, majd a '80-as évek elejétől - Lóczy nyomdokain haladva - a Balaton-felvidéket kutatták a legújabb szemléletű rétegtani és lemeztektonikai alapon. Eredményeiket monográfiákban, szakcikkekben, valamint 50 000-es és 20 000-es méretarányú térképlapokon bocsátották közre, amelyekhez a közelmúltban jelentettek meg ún. szöveges magyarázókat. A természetföldrajzosok mindig a geológusokkal együtt dolgoztak, talán elég csak Cholnoky Jenő nevét említeni, aki vidékünket szemléletesen bemutató tudományos közleményei mellett az ismeretterjesztésben is jeleskedett. A Földrajztudományi Kutatóintézet ugyancsak a '60-as években indította el a tájegységeket vizsgáló munkáját, melynek egyik végeredménye a Dunántúliközéphegység 2 kötetes monográfiája lett.