H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

lehetnek. Szintén erdeifenyőben fejlődik legnagyobb díszbogarunk, a fenyves díszbogár {Chalcophora mariand). Ennek a fémfényű, rézszínü állatnak a mérete meghaladja a 3 cm-t. Természetesen mindkét „bogáróriás" védettséget élvez hazánkban. A Bakonyban gyakran előforduló „hótöréses" fenyvesekben gyorsan elszaporodnak a különböző szúbogarak. Ezek a fajok a fában való élethez alkalmazkodtak, általában kis méretűek, hengeres testűek, jellegzetes járataikról könnyen felismerhetők, s gyakran az egészséges fákat is megtámadják. Sokszor láthatjuk az erdei tisztások, utak mentén az erdei vöröshangya {Formica rufa) mesterien felépített „várát", mely mélyen lenyúlva a föld alá példás rendben tartott folyosók és kamrák sokaságát rejti. Az erdők takarítóinak is nevezhetjük őket, mivel az elpusztult kisebb-nagyobb állatok is táplálékul szolgálnak számukra. Érdekesség, hogy a viszonylag gyakori szőrös karimáspoloska (Alydus calcaratus) lárvája (31. ábra) megtévesztésig hasonlít az erdei vöröshangyára. 31. ábra: A szőrös karimáspoloska lárvája (Martin nyomán, 1991) A gerinceseknél leginkább a madarak között találunk olyan fajokat, amelyek szorosan kötődnek a fenyvesekhez. Itt él Európa egyik legkisebb madara, a sárgafejű királyka {Regulas regulus) is. Magyarországi fészkelését először a Bakonyban bizonyították be 1954-ben. A vágómadárfélék közül a karvaly {Accipiter nisus) fészkel előszeretettel az ilyen biotópokban. E kisméretű ragadozót leginkább költésidőben láthatjuk, amikor gyakran kering revírje felett. Az apróbb énekesmadarak közül elsősorban a fiatal lúc- és vörösfenyőtelepítésekben figyelhetünk fel az erdei szürkebegy {Prunella modularis) énekére. Ezt a verébméretű, barnás színű kismadarat egyébként nem is vennénk észre, hiszen sem színét, sem viselkedését tekintve nem mondható "hivalkodónak". Észrevétlenségéhez az is hozzájárul, hogy táplálékát többnyire a sűrű növényzettől rejtve a talajon keresgéli. Egyike a terjeszkedőben lévő fajoknak. A pintyfélék közé tartozó süvöltő {Pyrrhula pyrrhula) lágy "hiüphiüp" füttyögése és hímjeinek rózsapiros melle már sokkal hamarább feltűnik. A Bakonyban főleg az idősebb lúcosok költőmadara. Gyakorinak nem nevezhetjük, de ez érthető is, hiszen egy olyan hegyvidéki fajról van szó, mely Eurázsia fenyőöveit, valamint az ezekkel határos fenyő- és lomberdőket lakja, s Magyarországon csak az 1960-as években jelent meg fészkelőként.