H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

17. ábra: Kékes rétihéja 18. ábra: Vörös kánya (Flegg nyomán, 1973) (Saunders nyomán, 1975) e vidéken. Az évszakos vándorlású denevérek nyári és téli szálláshelye a legtöbbször szintén különbözik. Nagyon gyakori fajokat (kövi csík, pettyes gőte, vörösbegy, fekete rigó stb.) éppúgy találunk területünkön, mint olyanokat, melyek egyes élőhelyekről időközben eltűntek vagy ma már csak alkalomszerűen jelennek meg (barna és vörös kánya (18. ábra), kis őrgébics, szalakóta stb.). Egyesek most vannak terjeszkedőben (holló, erdei szürkebegy, réti sas, nyuszt stb.), míg másokra épp a visszaszorulás jellemző (fürge csellé, tarajos gőte, gyöngybagoly, kerti rozsdafarkú stb.). Az évek, évtizedek során folyamatosan átalakuló élőhelyek miatt tehát a fauna is állandó változásban van. Az erdők állatvilága A bakonyi erdőkben nyitott szemmel barangolva gazdag élővilág tárul elénk. A szintekre tagolódó erdőben az egyes állatfajok a különböző „emeleteken" találják meg életfeltételeiket, ott táplálkoznak, ott van búvó- vagy fészkelőhelyük. Az erdő típusától függően vékonyabb vagy vastagabb avarrétegben sokféle lebontó szervezet él, melyek feladata a táplálékhálózaton belül az elpusztult szerves anyag visszajuttatása a természet örök körforgásába. Ebben jelentős szerepe van többek között a gilisztáknak, a csigáknak, a rákokhoz tartozó ászkáknak és az ikerszelvényeseknek. A ragadozók (pl. a