H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

Legelőink ugyancsak erdők helyén kialakított, legeltetéssel fenntartott másodlagos társulások, melyek a legeltetés elmaradása esetén ugyancsak visszaerdősülnek. Ennek napjainkban számos jelét tapasztaljuk: a legeltetéses állattartás erős visszaszorulásával legelőink nagy része feleslegessé vált, s cserjéseken keresztül megindul a természetes szukcesszió, a területre jellemző erdőtársulás újraképződése. Kultúrvegetáció Ide soroljuk mindazokat a növénytársulásokat, melyek emberi hatásra, természeti viszonyaink között többnyire erdők helyén alakultak ki. Szántók, parlagterületek gyomnövényzete, közlekedési utak szegélye, meddőhányók, de mesterségesen telepített tájidegen fajok állományai is idetartoznak, mint például a feketefenyvesek. E félkultúr- és kultúmövényzet is sajátos dinamikával rendelkezik, s hat rá a tágabb környezet állapota. Egyetlen példa: a nemrégiben még magaskórósok nitrogénjelző növényeként számon tartott bódító baraboly (Chaerophyllum temulum) egyre gyakoribb útjaink mentén, köszönhetően a közlekedésből származó erős nitrát-szennyeződésnek. Tájidegen fafajaink közé soroljuk többek között az észak-amerikai eredetű akácot (Robinia pseudoacacia), a balkáni eredetű feketefenyőt (Pinus nigra), a lucot (Picea abies), de az erdeifenyőt (Pinus sylvestris) is. Az évezredek folyamán az eredeti vegetáció átalakítása, élőhelyének más irányú hasznosítása révén alakult ki a bevezető sorokban említett mozaikos táj szerkezet, a pannon táj.