H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

Klímazonális társulások Az alföldek szintjéről indulva utunk három növényzeti övön vezet át. Alul helyezkedik el a tölgyes öv, felette gyertyános tölgyesek keskeny sávja után a természet katedrálisainak is mondott bükkösök következnek. Az egyes erdőövek neve mögött több erdőtársulás húzódik meg, ezek tehát gyűjtőfogalmak. Tölgyes öv A tölgyes öv elsőként említett klímazonális növénytársulását a tatárjuharos lösztölgyes képviselte. A múlt idő nem elírás: a lösztölgyes napjainkban már csak a potenciális vegetációtérképen létezik. A Nagyalföld részét képező Mezőföld felől a Bakony lábáig nyomult, s Balatonalmádi környékéig benyúlva keskeny sávban haladt északkeleti irányba a hegység peremén. Északnyugat felől kisalföldi állományai érték el a Bakony lábait Pápa, Veszprémvarsány és Kisbér környékén, s tatárjuharos-lösztölgyesek nyúltak be a Pannonhalmi-dombság vonulatai közötti völgyekbe is. E társulás még az alföldi erdősztyep része, amely a tölgyes öv alatt helyezkedik el, s alföldjeink klímazonális vegetációja. A síkvidéki, alacsony dombvidéki klímazonális erdőtársulás - mint neve is mutatja - lösz alapkőzeten képződött, termékeny talaja több ezer év óta vonzotta a gazdálkodó, erdő irtó embert. Helyén ma szántóföldi gazdálkodást folytatnak, s országosan csak néhány maradványfoltját ismerjük. A tatárjuharos lösztölgyes felső lombkoronaszintjében mind a négy erdőalkotó tölgyfajunk (molyhos (Quercus pubescens), kocsányos (Q. robur), kocsánytalan (Q. petraea) és csertölgy (Q. cerris)) képviselve volt. E közepes magasságú lombkoronaszint alatt egy második lombkoronaszintet alkotott a névadó tatárjuhar (Acer tataricum) és a mezei juhar (A. campestre). A kettős lombkoronaszint ellenére az alsóbb szintekre elegendő fény jutott, ezért a tölgyesek nagy részével megegyezően sűrű cserjeszint és fejlett gyepszint jellemezte. Utóbbiban a száraz tölgyesek fajai domináltak, de megjelent néhány üde lomberdei és sztyepréti faj is. Egyes löszlakó fajai a dolomit és a lösz érintkezési zónájában ma is fennmaradtak, pl. a macskahere (Phlomis tuberosa) Pétfürdő környékén. A Bakony délkeleti lábánál - Zánkától kiindulva - északkeleti irányba széles mészkedvelő tölgyes öv húzódik, karsztbokorerdőkkel és száraz gyepekkel vegyesen. A mészkedvelő tölgyes szintén klímazonális társulás. Ez a növényzeti öv a Mezőföld és Külső-Somogy érintkezési vonalában helyezke-