Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

Csajkavirág - Oxytropis pilosa (L.) DC. Ritka, különösen értékes, látványos növény A növény föld feletti részei bozontos szőrűek, virágzata tömött, kissé megnyúlt fürt, halványsárga virágokkal. Igazi löszpusztai, kontinentális elterjedésú faj, melynek termetes példányait a Dorog és Esztergom közti homok- és homokos-löszös pusztákon (Sátorkőpuszta, Remete-völgy és a Strázsa-hegyektől északra elterülő dombsor) találhatjuk meg. Az itteni előfordulás Magyarországon a legjelentősebbek közül való, tehát a populáció megőrzése kiemelten fontos feladatunk. Magyar lednek - Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke ssp. collinus (Ortm.) Soó Jellemző, párosan szárnyasán összetett levelein a levélkék keskeny lándzsásak, párhuzamos erezetűek, így megkülönböztethető rokon fajaitól. Virága sárgásfehér, szirmait májusban bontja. Az itt megtalálható alfaj (ssp. collinus) lényegesen szárazabb élőhelyeken él, mint a ritkább, elsősorban lápréteken előforduló Lathyrus pannonicus ssp. pannonicus. Jellegzetes sztyeppnövényként szól róla Tuzson János az első magyar növényrendszertan egyetemi tankönyvben, az 1926-ban megjelent „Rendszeres növénytan" második kötetében. Hazánkban a gyakoribb alfaj inkább bokorerdőkben, ill. az ezek tisztásain kialakuló kisebb-nagyobb gyepekben, szegélycserjésekben lelhető fel. Feichtinger flóraművében nem szerepel, azóta sem említik. Kisebb populációját a Tábla-hegy platójának DNy-i peremén és lejtőjén, molyhos tölgyesben fedeztük fel 1995-ben. Ligetszépefélék - Onagraceae Vízparti deréce - Chamaenerion dodonaei (Vili.) Holub Látványos, sötétrózsaszín virágú, meglehetősen ritka növény. Természetes élőhelyein, a folyópartokon nem túl gyakori, újabban leginkább felhagyott bányák törmelékkupacairól jelzik előfodulását. A dorogi Kis-kősziklán is a kőbánya területén él. Rutafélék - Rutaceae Nagyezerjófű - Dictamnus albus L. Feltűnő megjelenésű, pirosas virágú, erőteljes növény. Szépsége és gyógynövényként való felhasználása miatt erősen megritkult. Az ezerjófű neve is elárulja, hogy sokféle kór és bántalom gyógyítására használták. Nagy elterjedésú, Eurázsia erdőssztyeppjein élő faj, mely tőlünk nyugatra már ritkaságnak számít. Meleg, délies lejtőkön, ill. hegytetőkön kialakult száraz bokorerdőkben, gyepekben még sok helyütt megtaláljuk. Dorog környékén már csak néhány hegyen (Liget-hegy Strázsa-hegy Öreg-szirt) él pár töve, az Esztergom melletti Szamár-hegyen gyakoribb.