Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

Rózsás kövirózsa - Semperviuum marmoreum Griseb. A savanyú talajú (homokkő, gránit stb.) sziklagyepjeink mutatós növénye. Tőlevélrózsája nagyobb, mint az előző fajé, virágszirmai sugarasan szétállók, rózsaszínűek. Látványos, nagy virágzata nyár közepétől figyelhető meg. Területünkön is jóval ritkább sárga virágú rokonánál, legszebb állománya a Strázsa-hegy homokkőszikláin él. Pillangósvirágúak családja - Fabaceae Szártalan csüdfű - Astragalus excapus L. Különleges megjelenésű, Magyarországon igen ritka és értékes növényfaj. Nincsen föld feletti szára, tőálló, sárga virágzata alig emelkedik a talaj fölé. Április végétől nyílik. Homok és lösz alapkőzeten kialakult száraz gyepekben fordul elő ez a közép-európai elterjedésú faj. Mivel meglévő populációjának jelentős része hazánkban található, védelme különösen indokolt. Ezen élőhelyek sajnálatos beszűkülése miatt az aktuálisan veszélyeztetett ritkaságok közé tartozik, megőrzése csak megmaradt élőhelyeinek szigorú védelmével lehetséges. Érdekes, hogy azon kevés növényünk egyike, melyet Feichtinger Sándor nem talált meg környékünkön. Előfordulási adatai újak: Szolláth György a Hegyes-kőről, Kun András a Dorog és Kesztölc közti homokterületekről, Barina Zoltán a közeli Tokodi-tó mellől említi. Fehéres csüdfű - Astragalus vesicarius L. ssp. albidus (W. et K.) Br.-Bl. Heverő szárú, sűrű szőrözöttsége miatt ezüstös-selymesszürke színű növény Virágai érdesek. A családra jellemző pillangós virág vitorlarésze hosszúkás, színe bíborvörös, a virág többi része (evező, csónak) halványsárga. Hazánkban a növény bennszülött alfaja (ssp. albidus) fordul elő. E ritka növényünk egyik legjelentősebb populációját a Gete-csoport hegyein találjuk. Elsősorban sziklagyepekben, lejtősztyeppréteken él. A magyar Vörös Könyv a potenciálisan veszélyeztetett taxonok közt tartja számon. Borbás-kerep - Lotus borbasii Újhelyi Nagyon hasonlít a mindenfelé gyakori szarvas kerephez. E Feichtinger idejében még le nem írt taxon flóraművében nem szerepel külön néven. Kiváló botanikusunk azonban precíz, alapos ember lévén, észrevéve az apró morfológiai különbségeket, a szarvas kerep szőrös változataként írt róla! A pannon-balkáni elterjedésú növény előfordulása az ország viszonylag szűk területére összpontosul: a Keleti-Bakonytól a Visegrádi-hegységig. Itt a meszes talajú száraz gyepekben, lejtősztyeppeken néhol gyakorinak mondható. Fokozottan védett faj, mely szerencsére környékünkön sok helyen (Gete, Nagy-Strázsa-hegy és a körülötte lévő homokterületek stb.) szép, erős populációval képviselt. Sárga koronafürt - Coronilla coronata Nath. Már 100 éve is ritkának számított, ma alig-alig fordul elő környékünkön e pompás karsztbokorerdő faj. Szerencsére országos viszonylatban nem olyan nagy ritkaság. Dorog közelében a Pilis legnyugatibb rögeinek déli, sziklás lejtőin lelhető fel.