Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

A flóramű mai szemmel

A FLÓRAMŰ MAI SZEMMEL „Esztergom vármegye és környékének flóráját megírni rég óhajtott vágyam volt, mert ifjúságom óta mindig nagy előszeretettel viseltettem a természettudományok, különösen pedig a Scientia amabilis - a botanika iránt; és csak szívem sugallatát követtem, a midőn minden szabad időmet e czél megvalósítására szenteltem" - kezdi a híres esztergomi orvos műve bevezetőjében. Ez a szeretet és az ebből fakadó szorgalom és elszántság hozta meg később az általa is várva várt eredményt. Botanikai munkásságának általa is bevallott első eredményeit 1863-ban adja közre „Adatok Esztergom-megye flórájából" címmel. O maga így ír erről „... 1863-ik és 1864-ik évben kiléphettem a nyilvánosság elé, a midőn a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésein Esztergom megye virányáról adatokat közleni szerencsés voltam." Ezt követően még hosszú évtizedekig gyűjtötte adatait, hisz elsődleges vágyai közé tartozott „egy lehetőleg complet munkát közrebocsátani, mely egyúttal a szomszéd megyék flórájának felvilágosítására is szolgálhat..." Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat - a készülő Esztergom monográfiához - többek között szükségesnek tartotta az „Esztergom vármegye növényzeti viszonyainak tüzetes és hű ismertetését is." E feladat elvégzésére - az akkor már ismert s a feladat elvégzésére alkalmasnak tartott - Feichtinger Sándort kérték fel, aki ezt nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta, amit a következő idézet is egyértelműen bizonyít: „Én e megtisztelő felhívásnak lankadó erőm és gyengülő látó-tehetségem daczára is komoly lelkesedéssel és ambiczióval akartam megfelelni, mert az ehhez megkívántató nagy terjedelmű anyag birtokában lévén, az időt és munkát igénylő egyes növények leírásán kívül, csak ezen bő anyag átnézését, rendszerezését, felhasználását és összeállítását kellett teljesítenem; de különösen azért is mert jelen munkám megírásával és közrebocsátásával hasznos szolgálatot véltem tenni szeretett hazámnak, de különösen Esztergom megyének és környékének". A munka 1899-ben jelenik meg, melyet elsősorban saját felvételei, gyűjtései és herbáriumi adatai alapján állított össze. Saját megfigyeléseit azonban kiegészíti a területen is dolgozott nagy elődök, Kitaibel Pál, Sadler József, Anton Kerner megbízható közléseivel. Ezen híres botanikusok mellett felhasználja közismert füvész barátja, Gründl Ignácz dorogi plébános növénytani feljegyzéseit. Munkáját a botanika iránt érdeklődő közönségnek ajánlja. A flóramű felépítésére jellemző, hogy a növénycsaládok, nemzetségek és fajok, az akkor elfogadott rokonsági kapcsolatokon alapuló rendszer szerint kerültek közlésre. Az egyes növényfajok külső morfológiai jellemzőit (gyökér, szár, levél, virág, termés stb.) egyéni megfigyelései, valamint elismert hazai és külföldi füvészek munkái alapján adja meg. Ezt követik az adott faj élőhelyére (homokdombok, sziklás gerincek, nedves rétek stb.) vonatkozó megjegyzések, majd - különösen a ritkább fajok esetében - megemlít néhány konkrét előfordulási helyet. A mű értékét nagyban nö-