Dr. Galambos István: A Bakony természeti képe 4. - Gombák a Bakonyban (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2006)

A Bakonyi gombakutatás története

És a Bakonyban? Erre a kérdésre ma nem adható egyértelmű válasz. A nagy gyűjteményekben őrzött bakonyi anyag adatai nem állnak rendelkezésre, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban őrzött gombagyűjtemény pedig nem képviseli teljességében a hegység területén fellelt adatokat. A nagygombák és zuzmók tekintetében a hegység területén hozzávetőlegesen 270 zuzmófaj és több mint ötszáz nagygomba faj jelenlétét mutatták ki. A BAKONYI GOMBAKUTATÁS TÖRTÉNETE A magyar gombakutatás kezdetei a Linne-t megelőző időkre nyúlnak vissza. A mohácsi vész évében született Carolus Clusius belga botanikus, a mikológia tudományának megalapítója, aki néhány évet a Nyugat-Dunántúlon töltött, s szerencsés körülmények között fennmaradt művében lerajzolta a térség néhány gombáját, feljegyezte magyar nevüket. Arról nincs adatunk, hogy a török-magyar ütközőzónába tartozó Bakony területén megfordult volna. Clusius után háromszáz évvel élénkül meg a hazai gombakutatás. Az egymást követő szakember-generációk (Istvánffi Gyula, Hollós László, Moesz Gusztáv, Bohus Gábor, Babos Lórántné, Igmándy Zoltán) és a mai fiatal mikológus nemzedék közös jellemzője, hogy megfordultak és gyűjtöttek ugyan a Bakony területén, de a hegység nem játszott kiemelt szerepet tudományos tevékenységükben. Két kutató munkásságában azonban a Bakony előkelő szerepet kapott: Tóth Sándor a hegység mikrogombáit, míg Szemere László (1884-1974) nagygombáit kutatta. Mindkét mikológus bekapcsolódott a Bakony Természeti Képe kutatóprogramba, sőt Szemere László 1960-ban, 76 éves korában, Somogy megyéből a Bakonyba költözött, hogy gombáit (kiemelten föl alatti gombáit) kutathassa. Szorgalmas munkával összeállította a Bakony nagygombáinak listáját (446) faj, mely lista a mai mikológus nemzedék révén tovább gyarapodott. Szemere László személyét, kiváló mikológiái munkásságát egy önálló vitrin mutatja be a múzeum kiállításában [4A].