Dr. Galambos István: A Bakony természeti képe 4. - Gombák a Bakonyban (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2006)

A gombák szerepe a természetben

ter apátság világhírű műemlékkönyvtárában is a hatvanas években. Csak a faanyagok szétszedésével, fertőtlenítésével, a falak áthevítésével és a pincében található micéliumkötegek elpusztításával sikerült gátat vetni a fertőzésnek. Trágya Az anyagcsere végtermékek számos a gomba számára jól hasznosítható, könnyen bontható, magas energiatartalmú anyagot tartalmaznak. A gombaspórák többnyire már a táplálékkal együtt jutnak az állat bélrendszerébe, ahol az enzimatikus hatások révén sarjadzóképességük megnő, s a trágyán csakhamar megjelennek a gombatelepek. Megfigyelések szerint a különböző gombacsoportok meghatározott sorrendben követik egymást. A mikrogombákkal foglalkozó szakemberek az állati ürüléket petricsészébe helyezik, s nedvesen tartva nevelik fel, helyezik gyűjteménybe a mikrogombákat. Leveleken élő nem parazita gombák A növények levélfelületére gyakran kiülepednek olyan gombaspórák, melyek kihajtva ezt az aljzatot tekintik otthonuknak, anélkül azonban, hogy parazitaként viselkednének. E gombák a levél által kiválasztott extraktumokkal (sejtnedvek, nektár, viasz) a levélre kiülepedő vagy oda kerülő szerves anyagokkal táplálkoznak. A nem parazita gombák különleges típusát képviselik a növények sejtközötti járatainak anyagait lebontó, endofiton (növények belsejében élő) gombák. Gombák különleges körülmények között Magas hőmérséklet Kevés a magas hőmérsékletet igénylő (termofil) gomba, ezek hőmérsékleti optimuma 40-50 °C közé tehető. E csoportnak nagy szerepe van a komposztálásnál, ahol a folyamat közben a komposzttömeg jelentősen felmelegszik. A termotoleráns fajok elviselik a magasabb hőmérsékletet, fejlődésük azonban ekkor lelassul, vagy leáll. A 60 °C feletti hőmérsékletet a valódi sejtmagvas (eukarionta) szervezetek már nem képesek elviselni.