Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

Inotánál. Főleg a nyíltabb erdőkben, kertekben, parkokban, nyárfatelepítésekben, fasorokban telepszik meg. Elénksárga hímjei könnyen megkülönböztethetők a felül sárgászöld, sötét szárnyú s farkú, alul halványan sávozott zöldesszürke színű tojóktól. A többnyire magasan a fák lombkoronájában tartózkodó madarakat élénksárga színeik ellenére sem könnyű megpillantani. Jelenlétükre rendszerint szépen hangzó, dallamosan fuvolázó „flüareió" énekük hívja fel a figyelmünket, vagy rikácsoló „ksrék" kiáltásuk. Művészi gondossággal szőtt kosárszerü fészküket - melyre többnyire csak a fák lombvesztését követően lehet rábukkanni - mindig valami vékony ágvillába szövik. Szép rajzolatú tojásaik hazai madárfajaink körében a legszebbek közé tartoznak. Tavaszi érkezésükkel ellentétben, mikor énekükre azonnal felfigyelünk, őszi távozásuk szinte észrevétlenül zajlik le. Hosszú évek feljegyzései szerint az utolsó példányok általában szeptember közepéig láthatók a Bakonyban. A billegetőfélék (Motacillidae) családjának hazánkban észlelt 10 faja közül a hegység területén 8 előfordulását ismerjük. Közöttük az egyik leggyakoribb a fürge mozgású, fekete-fehérszürke tollazatú barázda billegető (Motacilía alba - H 5) (5. ábra). Idehaza általánosan elterjedt, s februártól novemberig a zárt erdők kivételével bárhol előfordulhat. Egyike legkorábban hazatérő vonuló madarainknak. Első egyedei többnyire márciusban érkeznek meg a Bakonyba. Zirc főterén például 1980-ban 03. 12-én, 1985ben 03. 15-én, 1990-ben 03. 06-án figyeltük meg első példányát. Más években viszont eléggé későn tért csak vissza (1987-ben 03. 25-én, 198889-ben, ill. 2003-ban 03. 24-én). Általában a vizek mentén szeret megtelepedni, de rendszeresen megtalálható lakott területeinken, s a réteken, szántóföldeken is. Örökösen mozog: futkos a vízparton, a vízből kiálló köveken, fákon, fel-felrebben, majd leszállva fejét biccengeti s farkát billegeti (szinte szüntelenül). Máskor az országúton, erdei földutakon, szántásokon láthatjuk, amint a rovarok után szaladgál. Eléggé bizalmas kismadár, az embert gyakran pár lépésre bevárja, majd gyorsan odébb fut, szinte „gurul" a talajon vagy ügyes röppenéssel hirtelen felvág a levegőbe, 5. ábra: A barázdabillegető (Motacilía alba) és a megtelepítésére alkalmas költőláda-típus