Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Bükkösök és szurdokvölgyek világában

leken találkozhatunk vele. Az Északi-Bakonyban (pl. Csehbánya, Hárskút, Lókút, Zirc vagy Tés környékén) 4-500 m tengerszint feletti magasságban is megtaláljuk. Mivel pacsirtaszerű, barna tollazatával egyáltalán nem feltűnő jelenség, madármegfigyelő túránk alkalmával ajánlatos hangja után megkeresni. Ebben segítségünkre lehet, ha tudjuk, hogy mindig valamilyen kiemelkedő ponton - többnyire egy bokor csúcsán - ülve dalol (21-22. kép). Rövid, „cik-cik-cííí"-szerűen hangzó éneke hasonlít a citromsármányéhoz, de annál rövidebben szól s kevéssé dallamos. BÜKKÖSÖK ÉS SZURDOKVÖLGYEK VILÁGÁBAN A Bakony erdőterületeinek 23 %-át bükkösök adják. Az egyébként 600 m tengerszint feletti magasságnál megjelenő társulás a hegységben a kedvező mikroklimatikus viszonyoknak köszönhetően már 200 m felett elterjedt. Az Eszaki-Bakony bükkösei a Magyar-Középhegység legnagyobb kiterjedésű bükkös övét alkotják. Jelentős állományait láthatjuk a Keleti- és a Déli-Bakonyban, valamint a Keszthelyihegységben is (23-24. kép). Február végétől-március elejétől e bükkösökben sétálva már számos telelésből visszaérkezett költöfajunkat láthatjuk, hallhatjuk (énekes rigó, kék galamb, erdei pinty, stb.), de találkozhatunk az északi élőhelyükre igyekvő örvös rigókkal, szőlőrigókkal is. Egyes madárfajok ezeken az élőhelyeken nem fészkelnek, viszont táplálékszerző kóborlásaik során fel-feltűnnek, mint a sárgafejű királyka. Legkorábban fészkelő madárfajaink némelyike pedig, mint a holló is, ilyenkor gyakran már tojásait, vagy fiókáit melengeti A fekete rigóhoz hasonló küllemű, ám mellén fehér félholdat viselő és világos szárnyú örvös rigó (Turdus torquatus - B 1) Európa magashegységeinek költőmadara. Hazánkban csak vonulása idején - tavasszal márciusban-áprilisban, ősszel októberben - fordul elő. Bár ebben az időszakban egyesével vagy kisebb csapatokban rendszeresen megjelenik nálunk, csak szórványosan látható. Az eddigi publikációk szerint a Bakonyból néhány adata ismert: 1956. 04. 20-án a Keszthelyi-hegységben (Keve, 1970), 1968. 03. 28-án a Balaton-felvidéken (Keve-Tapfer, 1978), 1972. 04. 06-án pedig az Északi-Bakonyban (Bankovics, 1973) jelezték megfigyelését. A '80as években számos újabb előfordulása vált előttünk ismertté a Déli-Bakonyból (Kabhegy), valamint a Bakony legmagasabb pontjának számító Kőris-hegyről (25. kép) és környékéről. Ezek jól illeszkednek a faj vonulásáról hazánkban eddig kialakult „képbe". A hasán és mellén pettyezett, barna tollazatú énekes rigó {Turdus philomelos - B 3) a Dunántúl és az Északi-középhegység tűlevelű, elegyes és lomberdőinek gyakori költőfaja (15. ábra). A cserjefélékben gazdag bakonyi erdők első tavaszi énekesei közé tartozik.