Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

A madárfauna kutatástörténeti áttekintése

A MADÁRFAUNA KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A Közép-dunántúli régió állattani kutatása az 1880-as években vette kezdetét. Bár a korabeli közleményekben a Bakony-hegység még nem szerepelt önálló kutatási területként, számos faunisztikai adat származott innen. Igaz, ezek többsége a századelőn beindult Balaton-kutatás következtében elsősorban a Balaton-felvidék állatvilágára vonatkozik, s nem annyira az „igazi" Bakonyra. A Bakony gerinces faunájában legnagyobb fajszámmal képviselt madarak kutatása elég későn vette kezdetét. A fennálló hiányosságokra - főleg a madártan terén már Rómer Flóris felhívta a figyelmet 1860-ban megjelent „A Bakony természetrajzi és régészeti vázlata" című munkájában. írásában annak a véleményének is hangot adott, hogy e hiányokat a hazai természetbúvárok „nemsokára ki fogják pótolni és a Bakony érdekes faunájával is gyarapuland a természettudomány". A gerincesek kutatottsága terén reményei sajnos hosszú ideig nem váltak valóra. Noha a hegységre vonatkozó első adatok már a XVIII. században fellelhetők. Schenk Jakab, korának egyik neves ornitológusa az 1920-as években még mindig úgy fogalmazott, hogy ,, többek közt Zala- és Veszprém-megye is, - melyekben pedig a Bakony legnagyobb része fekszik, - madártanilag még teljesen „terra incognita". Az ornitofauna feltárásában 1930-ban következett be jelentősebb fordulat, amikor Entz Géza megszervezte a Balaton és környéke állatvilágának feltárását célzó kutatásokat, s ebből a madarak sem maradhattak ki. A vizsgálatok többek között olyan neves kutatókhoz kötődtek, mint Homonnay Nándor, Keve András, Pátkai Imre, Vertse Albert. A Bakony vidékének madárvilágáról egészen az 1960-as évekig kevés ismeretünk volt. A kimondottan a Bakony-hegység területét megcélzó kutatások 1962-ben vették kezdetüket, mikor a veszprémi Bakonyi Múzeum - a század eleji Balaton-kutatás mintájára - megszervezte a hegység természettudományos feltárására irányuló „A BAKONY TERMÉSZETI KÉPE" kutatóprogramot. A napjainkban is folyó - ma már az 1972-ben alapított Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett kutatási programban munkatársainkon kívül számos külső kutató tevékenykedik. A program elindulását követően megjelent monográfiákból Tapfer Dezső, Keve András és Sági Károly nyomán a Keleti-Bakony (1966), a Keszthelyi-hegység és a Kisbakony (1970), Keszthely és környéke (1970), valamint a Balaton-felvidék madárvilágáról (1978) kaphatunk képet. A további, kisebb tanulmányokból pedig többek között a Kőris-hegy (1973), a Tapolcai-medence (1978), a Déli-Bakony és a Bakonyalja (1981) orniszáról szerezhetünk ismereteket. A Bakony vidékén a becslések szerint 20-25 ezer állatfaj élhet. (A magyarországi állatvilág kb. 43 000 fajt számlál). A faunában a szárazföldi fajok vannak túlsúlyban, noha nem jelentéktelen a vízi- vagy vízben fejlődő állatok száma sem. A gerincese-