Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

A téli etető madárvendégei

azonban egyre több példánya látható. A fenyőpinty (Fringilla montifringilla - T 3) Európában a nyír- és fenyőerdökkel borított északi területeken fészkel. Erdei pinty méretű és alakú madár, azonban fehér farcsíkja következtében említett rokonától könnyen megkülönböztethető. Nálunk csak szeptembertől áprilisig fordul elő (vonuláson, ill. teleléskor). Egyes években tömegesen látható, máskor alig találkozunk vele. A téli etetőn is ennek függvényében jelenik meg. A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula - T 4) hegyvidéki elterjedésű fajként Eurázsia fenyööveit és az ezekkel határos lomb- és fenyőerdőket lakja. Magyarországon rendszeres és gyakori téli vendégnek számít. Hazai szakirodalmunk az Északi-középhegység és az Alpokalja telepített fenyveseiben szórványosan költő fajként tartja számon. A Bakony területén fészkelési időben a '80-as évektől kezdve tűnt fel. Költési időből származó első adata a Magas-Bakonyból származik: 1983. 06. 11-én szakköröseinknek madárgyürüzési bemutatót tartva, a Kék-hegyen egy kifejlett hím került hálónkba, egy másik pedig közelünkben mozgott. Ma egyike a hegység legritkább költőmadarainak. Fészkelőként csak a Déli- és Északi-Bakonyból ismerjük előfordulását. Télen a behavazott bokrok, fák ágain üldögélő hímjei piros begytájékukkal messziről feltűnnek a szemlélődőnek. Legnagyobb hazai pintyfélénk, a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes - T 8) hatalmas kúpos csőréről és rövid farkáról azonnal felismerhető (12. kép). Magyarország sík-, domb- és hegyvidéki területein egyaránt előfordul, de egyenetlen eloszlásban. Főleg az elegyes lomberdők, a gyertyános tölgyesek és a bükkösök fészkelője, bár a nagyobb parkokban, gyümölcsösökben is megtelepszik. Kisebb kertekben főleg ősztől tavaszig tartózkodik. Hazai állományának egy része vonuló. A nálunk telelők többsége északról érkezik hozzánk. „Goromba" kinézete ellenére az etetőn megjelenő meggyvágó a többi madárfajjal szemben általában békésen viselkedik. A zöldikékkel néha „vitába" keveredik ugyan, de egyébként csak az evéssel törődik. Felbukkanó fajtársaival szemben viszont szinte azonnal „harcba indul". A csíz (Carduelis spinus - T 17) pintyféléink egyik legkisebb faja (13. kép). Az eurázsiai fenyőrégió hegyvidéki területeinek költőmadara. Vonulása idején Magyarországon szeptembertől áprilisig változó mennyiségben, de rendszeresen megjelenik, kisebb mennyiségben pedig téli vendég. Középhegységi és dombvidéki fenyveseinkben kis számban, rendszertelenül fészkel. A Bakonyban a '70-es évek végéig csak-, mint átvonuló, illetve téli vendég volt ismert, a '80-as évektől fogva viszont számos fészkelési időszakból származó előfordulásáról tudunk. 1982. 05. 05-én például a Kék-hegy északi oldalának kb. 400 m tengerszint feletti magasságban lévő idős lucosában tartózkodott mintegy 10 példánya, közöttük több éneklő hím. 1983. 05. 02-án a zirci kórház parkjában figyeltük meg jelenlétét (2 pld). 1984. 06. 03-án a Keleti-Bakonyban található Hétház-pusztánál láttunk 1 példányt - és a sort tovább folytathatnánk. Ezen költési időre eső előfordulásai alapján tehát a csíz hegységbeli fész-