Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

hagyni, ahol rájuk találtunk, mivel szüleik gondoskodnak róluk, tehát nem fognak elpusztulni. (Ráadásul sokkal „szakszerűbben" látják el őket, mint ahogy azt mi meg tudjuk tenni.) A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros H 13) a rigófélék egyik közel veréb nagyságú, de kecsesebb faja. Költés idején hímjének alsó- és felsőteste túlnyomó részben szürkésfekete, csak szárnyfoltja fehéres (4. ábra). Faroktollai rozsdavörösek. A tojó tollazata barnásabb és világosabb, s nincs szárny foltja. A házi rozsdafarkú vonuló madár, így hazánkban csak február és november között fordul elő. Egyike azoknak a fajoknak, melyek tavasz kezdetén a településeken leghamarább észrevehetők. Megérkezésük után ugyanis a hímek már kora reggel kiülnek „birodalmuk" valami kimagasló pontjára (ez legtöbbször a kémény, a tv-antenna vagy a háztető gerince), s onnan hallatják egyszerű, de kellemes éneküket. Zircen például a '80-as években 03. 15. és 04. 02. között jelentek meg első példányai. Dalának van egy jellegzetes, kissé köszörülésre 4. ábra: Házi rozsdafarkú emlékeztető, vissza-visszatérő „betétje": (Phoenicurus ochruros) hímje krssssss. Táplálékát többnyire repülő rovarok jelentik, s ezeket leginkább röptükben, leshelyéről (várta-helyéről) fogdossa össze, de a fű közül is felszedi őket. Ültében jellegzetesen rezegteti - azaz föl-le billegteti farkát. Fészkét fali lyukba, párkányok zugába, gerendára stb. építi, de a tágnyílású mesterséges odúba is szívesen betelepszik (főleg, ha falon van elhelyezve). 2003 nyarán például Szentbékkállán egy kerekeskút bazaltkövekből rakott falában költött. Fészke nagy halom száraz mohából, fűből és gyökerekből áll. Belsejét tollakkal és puha növényi anyagokkal béleli. Évente kétszer, április közepén és júliusban költ. Fészekalja 4-6 fehér tojás, melyekből a fiókák 13-14 nap múlva kelnek ki. A fiatalok még röpképességük elérése előtt, 13-16 napos korukban elhagyják fészküket. Ősszel sokáig marad nálunk, s enyhébb teleken - főleg nagyvárosaink belső területein - áttelelők is akadnak. A sárgarigófélék (Oriolidae) egyetlen hazai faja, a sárgarigó (Oriolus oriolus - H 4) neve megtévesztő, mivel ez a madár rendszertanilag nem a rigókkal, hanem a varjúfélékkel áll rokonságban (1. kép). Hazánkban a középhegységek magasabb részeinek zárt erdőségei kivételével általánosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelőmadár. Afrikai telelőhelyéről elég későn, többnyire április utolsó-május első napjaiban érkezik vissza. A Bakony térségében 2003-ban például 05. 03-án láttuk először,