Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A hegység rovartani kutatottsága - A Bakonyi Természettudományi Múzeum szerepe, rovargyűjteménye és kiállítása

Parkkal együttműködve, védett területek kezelési terveinek elkészítésében és monitoring vizsgálatok szervezésében is részt vesz. Fontos feladat „A Bakony természeti képe" kutatóprogram folytatása, szervezése és működtetése. Másik fő tevékenységünk a természeti értékek bemutatása, ennek fontos eszköze az állandó kiállítás. Ezen kívül erdei iskolákban és időszaki kiállítások keretében, valamint ismeretterjesztő kiadványok írásával és megjelentetésével is segítjük a Bakony természeti értékeinek megismerését. Harmadik alapfeladatunk a kutatások során, vagy egyéb módon a múzeumhoz került gyűjteményi anyagok megőrzése, rendezése és megóvása. A Bakonyi Természettudományi Múzeum mintegy 220 ezer egyedet számláló rovargyűjteménye hazánk egyik legnagyobb, vidéki közintézményben levő ilyen típusú gyűjteménye. Ez a szám még figyelemreméltóbb, ha tudjuk, hogy az itt őrzött példányok szinte kizárólag a Bakonyból származnak. A gyűjtemény megalapozása az 1950-es évek vége felé kezdődött és dr. Papp Jenő nevéhez fűződik. Később, 1962-ben ő indította útjára „A Bakony természeti képe" kutatóprogramot, amely során számos rovarász gazdagítja még ma is ezt a páratlan anyagot. A gyűjtemény csaknem egészében száraz preparátumokból áll, azonban egy kisebb részét alkoholban tartósított rovarok teszik ki. A kevéssé kitinizált, szárazon könnyen törő állatok, mint például a kérészek nagyobb része így van elhelyezve. A gyűjteményben található példányok harmada a bogarak rendjébe tartozik, második legtöbb egyedet számláló rend a legyeké, s itt található az országban az egy tájegységre vonatkozó legnagyobb zengőlégy gyűjtemény. A hártyásszárnyúak (főként darazsak) a példányok ötödét teszik ki, s jelentősebb mennyiségben találjuk még a lepkéket és a poloskákat is a preparátumok között. A gyűjtemény anyaga rovardobozokban (1. kép) rendszertani sorrendben, a rovarszekrényekben családonként rendezve került elhelyezésre. Minden egyes példányon számos adatot tartalmazó apró cédulákat találunk. Egyiken a faj lelőhelye, a gyűjtési idő, valamint a gyűjtő neve van feltüntetve, a másikon a faj tudományos neve és a rovart meghatározó kutató neve szerepel. Ahhoz, hogy ez a gyűjtemény fennmaradjon, temperált helyiségben kell tartani, és a kártevők ellen szükség van az időnkénti fertőtlenítésre. A szárazon tárolt rovarok jelentős pusztítói a múzeumbogarak, melyek lárvái elhalt növényi és állati anyagokban fejlődnek. A rovardobozokban elhelyezett rovarölő szerekkel és a helyiség időszakos gázosításával kártételük megelőzhető. A múzeumban őrzött gyűjteménynek természetesen csak egy töredéke látható a kiállításban, ahol élőhelyek szerint adunk ízelítőt a hegység rovarvilágából. Az állandó kiállításba lépve, a folyosó jobb oldalán a rovarvilág képviselői vonzzák magukhoz a látogatók tekintetét. Elsőként a tölgyesek és a bükkösök világába