Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)
A Bakony rovarvilága a természetvédelem tükrében
Előfordul az is, hogy az agrárterületek vizsgálata során védett, értékes fajokra bukkanunk. A Zirc környéki burgonya-ültetvényeken időnként feltűnik a védett halálfejes lepke (Acherontia acropos). Ez a faj a mediterrán vidékekről vándorol hozzánk, nevét a torát díszítő koponya alakú mintázatról kapta. Lárvái a burgonya levelén táplálkoznak, majd bábozódnak, a földben fekvő bábok azonban télen hazánkban rendszerint megfagynak. Különös tulajdonságuk, hogy szenvedélyesen szeretik a mézet, melyért a kaptárakba is betörnek. Innen ered régi magyar nevük, a „méhfarkas". A szintén védett farkos lombszöcske (Tettigonia caudata) (28. kép) a Bakony faunájára új fajként, extenzív (hagyományos művelésű) szántóföldi gyomvegetációból került elő. Jellegzetessége, hogy csak vegyszermentes parcellákban él, hazai populációi az utóbbi évtizedekben ezért váltak veszélyeztetetté. Szintén Bakonyra új a bakonygyiróti almaültetvényben megtalált sárgalábú tolvaj poloska (AUoeorhynchus flavipes), valamint további három futóbogár faj is. Ezekből is kitűnik, hogy az agrárterületek kutatása faunisztikai szempontból sem lebecsülendő. A BAKONY ROVARVILÁGA A TERMÉSZETVÉDELEM TÜKRÉBEN Az előző oldalakon megismerkedhettünk a hegység egyes jellemző és ritka rovarfajaival, de ezek csak kis töredékét képezik a Bakony változatos rovarvilágának. Sajnos az utóbbi években-évtizedekben egyes fajok jelentősen megritkultak a térségben, melyért számos környezetkárosító hatás felelős. Leginkább a korábban is jól kutatott csoportoknál érzékelhető a faj- és egyedszámok csökkenése. Ilyenek a szitakötők, melyek állományai sok helyenO a patakok, tavak szennyezése során csökkentek. Egyes nappali lepkék gyérülésében nagy szerepe van a növekvő gépjárműforgalomnak és a kiskertek kemizálásának is. Legnagyobb kárt azonban a rovarok által kedvelt, sőt kizárólagosan lakott élőhelyek eltűnése jelenti. Ezek közé tartoznak az idős erdőállományok, vízparti ligeterdők, valamint az erdőszegélyzóna bozótosai is. Fontos, hogy az erdőterületek kezelői ne csak a vidék erdősültségi arányának megőrzésére, hanem koreloszlására is legyenek figyelemmel. A fák kitermelése során néhány öreg tuskót hagyjanak az erdőben, mert számos rovarfaj csak itt találja meg életfeltételeit. A gyepterületek, nádasok égetése, a dolomitgyepek fenyvesítése szintén a rovarfauna szegényedéséhez vezet. Ez utóbbi tevékenység már csak azért is érthetetlen, mert a feketefenyő jobbára sínylődik, s gyakran le is ég ezeken a területeken, miközben a dolomitgyepek növény és állatritkaságai eltűnnek onnan.
