Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Vizek, vízpartok

a futóbogarak közé tartoznak, melyekre ezeken az élőhelyeken nagy számban akadhatunk. A család legősibb képviselője a homokos vízpartokon előforduló korongszerü gömböcfutó (Omophron limbatum). Vannak olyan fajaik is, melyeket már oly régen nem gyűjtöttek hazánkban, hogy a hazai vörös könyv kipusztulnak tekintette. Ilyen állat volt a Steven turzásfutója (Stenolophus stevení), amely az utóbbi évek kutatásai során több bakonyi vizes élőhelyről is előkerült. Ezeken a területeken számos apróbb holyva-faj is képviselteti magát. A partiholyvák (Paederus spp.) jellegzetes tarka (fekete-vörös-kék) színükről könnyen felismerhetők. A patakok és tavak mentén elterülő vízparti ligeterdők is számos rovarfaj otthonául szolgálnak. A kidőlt éger- vagy nyárfák vízzel átitatott törzsében, ágaiban és kérge alatt több futóbogárfaj él, melyek közül a mezei futrinka {Carabus granulatus) a leggyakoribb. Itt találkozhatunk még a bordás csigarablóval (Phosphuga atrata), amely a már említett cirpelőfutókhoz hasonlóan csigákkal táplálkozik. A víz felszínén is ügyesen futkározó apró szemesholyvák nevüket erősen kiugró szemeikről kapták. A dunántúli szemesholyva (Sienus maculiger) hazánkban csak a Mecsekből és a Bakonyból ismert, a hegy- és dombvidék keményfaligeteinek jellemző faja. Az éjjeli lepkék közül itt él a közönséges aranybagoly (Plusia chrysitis), és egyik legnagyobb hazai bagolylepkénk, a kék övesbagoly {Catocala fraxini) is. A nappal fatörzsön pihenő állatnak a hamvasszürke, fakéreg mintázatú elülső szárnya kiváló rejtöszínt kölcsönöz. Hátulsó szárnya már jóval feltűnőbb, sötétbarna vagy fekete alapszínen, félkörívben futó széles kék szalag pompázik. Erdők, árterek faja a gyöngyházfényű zöldaraszoló (Campaea margaritata) is. Sajnos egyedi világoszöld színét a gyorsan kifakuló kiállított példányok nem tudják visszaadni. A kevert lomberdőkön átvezető napsütötte utak mentén, patakátfolyásoknál repül a nagy színjátszólepke (Apatura iris). Egy kis romlott (büdös) sajttal ezt a nappali lepke fajt könnyen magunkhoz csalogathatjuk Az imágók ugyanis kedvelik a „szagos" dolgokat, előszeretettel szívogatnak friss állati ürüléken is. Táplálékukat szaglószervükkel fedezik fel, majd egyre szűkülő körökben közelítik meg azt. Szárnyuk jellegzetes irizálását a ráeső fény beesési szögének változása okozza, ezáltal vált színe kékre, lilára, barnára vagy éppen feketére. A Bakony északi, nedvesebb területein általánosan elterjedt, hernyói különböző fűzféléken élnek. Ezekben a puha fákban több cincérfaj is fejlődik, egyik legszebb a nagy termetű, fényes zöld színű pézsmacincér (Aromia moschata). A Bakonyban főleg kecskefűzben fejlődik a vörösnyakú fűzcincér (Oberea oculata). A nagy nyárfacincér (Anaerea carcharias) lárvája pedig nyárfákon kívül fűzben is rág. Hazánk faunájára új fajként került elő nyárfáról a Dorytomus nordenskioldi nevű ormányos faj.