Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Vizek, vízpartok

Míg a kifejlett szitakötők élete két-három hónapig, addig a szintén vízben fejlődő kérész imágóké {Ephemeropterá) (26. kép) mindössze néhány óráig vagy néhány napig tart. Ez alatt a rövid idő alatt csak a párzással és a peterakással kell törődniük, szájszerveik táplálkozásra nem is alkalmasak. Emésztőcsatornájukat levegő tárolására használják, ez fajsúlyuk csökkentésében és testhelyzetük szabályozásában is segítségükre van. Ezen fajok túlnyomó része folyóvízben fejlődik. Hegy- és dombvidékeken, így a Bakonyban is egyik jellemző képviselőjük a dán kérész {Ephemera danicá). Az álkérészek (Plecoptera) lárvái oxigénben gazdag álló- vagy folyóvizekben fejlődnek, a kérészekhez hasonlóan esetlenül repülő állatok. Elkülönítő bélyegük, hogy egy pár fartoldalékkal (cerkusz) rendelkeznek, valamint a szárnyak nyugalmi állapotban egymásra fektetve, laposan fekszenek a potrohon. A kifejlett állatok nem táplálkoznak, a hímeknél gyakori a rövidszárnyúság. A Bakonyból került elő a hazánkra új Périodes microcephala nevü álkérész faj és másik ritka képviselőjük, az Amphinemura standfussi (20. ábra) is megtalálható itt. A tegzesek lárvái szintén vízben élnek, a kifejlett állatok a moly lepkékhez hasonlóak, de pikkelyek helyett szőrök borítják szárnyukat. Egyes fajaik ezt levegő szállítására használják, miközben mélyen a víz alá helyezik petecsomóikat. További jellegzetességük, hogy az ide tartozó fajok lárváinak nagy része kavicsokból, növényi részekből és egyéb törmelékekből puha teste köré lakócsövet (tegez) készít. Ezt a fajra jellemző építményt az állat magával cipeli és veszély esetén könnyen elrejtőzik benne. Egyik legnagyobb európai fajuk a Bakonyban is honos nagy pozdorján (Phryganea grandis), melynek lárvája állóvizekben él, lakócsövét növénydarabkákból készíti. Nem minden faj alkot ilyen hordozható „lakást", a tegzesek legősibb alakjai, az örvénytegzesek lárvái gyors folyású patakokban, szabadon élnek. A közéjük tartozó Rhyacophilapascoi a csopaki fénycsapdából a hazai faunára új fajként került elő. A csupasz tegzes (Ecnomus tenellus) lárvája a nádszáron található szivacs bevonatban építi mészbevonatú szövedékét. A bejárat előtt kifeszített fonalak a táplálék megfogását szolgálják. A tegzesek a víz minőségétjelző indikátor-szervezetekként is jelentősek. Tavacskák és patakok csendesebb vízfelületein gyakran fedezhetjük fel a csapatosan gyorsan körbe-körbe úszkáló, közönséges keringőbogarat {Gyrinus substriatus). Míg e bogár első pár lába a zsákmány megragadására szolgál, addig a további lábak lapos evezőhöz hasonlóak és nagy sebességgel hajtják előre az állatot. További érdekessége még, hogy a szeme teljesen kettéosztott. A felső rész segítségével a levegőből, az alsóval pedig a víz alól várható ellenségeket vagy zsákmányukat fürkészik. Rövid, szarvszerü, szőrös csápjukkal pedig a vízfelszín minden rezdülését érzékelik.