Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Bükkösök

bogár lárvák nem érezhetik magukat biztonságban a fa belsejében, mert az égerálfadarázs (Orussis abietinus) hosszú, fúrókészülék-szerű tojócsöve megtalálja öket, petéit rájuk ragasztja. Ez a ritka álfadarázs faj a Bakony faunájának nevezetes színezöeleme. A szúbogarak családjába tartozó fajok a fában való élethez alkalmazkodtak, kis méretűek, hengeres testűek, jellegzetes járataikról könnyen felismerhetők. Bükkfák ágaiban, vékonyabb törzsrészekben él a kis bükkszú (Ernopocerus fagi), szabálytalanul elágazó 3-5 karú járatai mindössze fél milliméter szélesek. Nemcsak a bükk farésze nyújt táplálékforrást a rovarok számára, hanem a lombozat is fontos szerepet játszik számos rovarfaj fennmaradásában. A levélen táplálkozó fajok közül kiemelkednek a lepkék képviselői. A szövőlepkék igen tömött szőrruhával rendelkeznek, a nőstények nehézkes mozgásúak, a hímek élénkek, sokszor nappal is röpködnek. Ebből a családból a tölgylevélpohókot már megismertük, a bükkösökben a hamvas szövő (Dasychira pudibunda) gyakori. Az éjjeli lepkék jellegzetes csoportját alkotják a púposszövők. Nevüket az elülső szárnyukon levő pikkelyfogról kapták, amely összecsukott állapotban púpként emelkedik ki. A bükkfa púposszövő (Stauropus fagi) a bükkösök jellemző faja. A bükk levelével táplálkozó lepkék között természeten megtaláljuk a fajokban leggazdagabb bagolylepkék képviselőit is, ilyen a bükkfa zöldbagoly (Hylophila fagana), amely hegyvidékeken 1500 méterig is felhatol. Az öreg bükkösök lakója a T-betűs pávaszem (Aglia tau), nevét a szárnyai szemfoltjában levő, fehér Talakú rajzolatról kapta. Hernyója a vedlések során meghökkentő alakokat ölt, a különféle tüskés kinövéseit a harmadik vedlés után veszti el. A bükkfa taplójában is sajátos rovarfauna él, itt fejlődik a kellemetlen szagot árasztó bordás taplóbogár (Boletophagus reticulatus) és a hímek homlokán kis szarvakat viselő Hoplocephala haemorrhoidalis. Az Eszaki-Bakony bükköse rejti egyik endemikus (az egész világon csak itt előforduló) bogárfajunkat, a védett bakonyi ormányosbogarat (Brachysomus mihoki). Csak Bakonybélből ismert egy további bennszülött állatunk, a hegyi levélbogár egy alfaja (Chrysolina caerulea collina), amely a bükkös gyepszintjén növő enyves zsályával (Salvia glutinosd) táplálkozik. Néhány éve hazánk faunájára új fajként (eddig még hazánkban sem gyűjtötték) került elő az Eszaki-Bakonyból a sárgapántos hegyi-zengőlégy (Sericomyia silentis), amely főleg nedvesebb élőhelyeken, mocsaras vidékeken él. A pajzstetvek a rovarvilág egyik legérdekesebb tagjai, a nőstények szárnyatlanok, lábuk gyakran hiányzik és csápjuk is igen rövid, általában viasz védőburok alatt szívogatják a növényi részeket. A hímek ugyan szárnyasak, de nem repülnek jól és nincs is szájszervük. Jó megfigyelőképességet és ismeretet igényel, hogy