Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Tölgyesek

Az éjjeli lepke fajokhoz tartoznak a sűrűn szőrözött, élénk színű medvelepkék. Testnedvük mérgező, hivalkodó rajzolatuk figyelmezteti ellenségeit a veszélyre. Egyes fajok a hátulsó szárnyakon levő foltok elővillantásával hatékonyan védekeznek a madarak ellen, ilyen a közönséges medvelepke (Arctia cajá) is. A dekoratív csíkos medvelepke (Panaxia quadripunctata) igazi renegát, mert nappal is gyakran repül. A Bakonyban az egyik leggyakoribb fajuk a fekete medvelepke (Arctia villosa) (6. kép). Utak mentén, vágásokban a csalán nagy területeket borít. Ez a csípős növény nem minden állatot tud magától elriasztani, levelén több nappali lepke hernyója is fejlődik. A kis rókalepke (Aglais urticae) és a nappali pávaszem (Inachis io) hernyói, ellentétben az atalanta lepke (Vanessa atalanta) hernyóival, társasán élnek a csalánon. Ez utóbbi faj a tavasz végén a mediterrán vidékek felöl vándorol hozzánk, néha át is telel. Ha a csalánon madárürüléket látunk, lehet hogy a mesterien álcázott C-betüs lepke (Comma c-album) (7. kép) hernyóját pillantottuk meg. A kifejlett állat fő ismertetőjegye a hátulsó szárny fonákán levő C-alakú rajzolat. A valódi pillangók közé tartozik a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius), eltérő szárny struktúrájukat az 5. ábra mutatja. Ezeknek a korábban gyakori fajoknak az állományai különösen a Balatonfelvidéken gyérültek meg jelentősen, melynek egyik oka a kiskertekben végzett gondatlan vegyszerhasználat. A tölgyesekben sétálva gyakran fedezhetünk fel a növényeken torzulásokat, melyeket különböző rovarok okoztak. Ezeket a rovarok által előidézett különös növényi alakzatokat gubacsoknak nevezzük. Csaknem minden növénynek van egy-egy rovarfajtól származó jellegzetes alakú gubacsa, melyben az adott faj lárvái élnek. A gubacs kialakulását több rovarcsoport fajai is okozhatják. A csertölgy (Quercus cerris) levélfonákán kialakult korong alakú kiemelkedéseket a Janetia szépligetii gubacslégyfaj okozza. A kocsányos tölgy (Quercus robur) levelén a lencseméretű gubacsokért pedig egy gubacsdarázsfaj, a gombgubacs (Neuroterus numismalis) felelős, ebből a képződményből akár 40-60 is előfordulhat levelenként. Míg a rágó száj szervvel rendelkező, szárazságtűrő gubacsdarazsak jórészt tölgyön tanyáznak, az elcsökevényesedett szájszervű gubacsiegyek zömmel páradús völgyekben, dudvás szárú növényeken okoznak torzulásokat. A gubacsdarázs-fajok számára a széljárta, száraz Balaton-felvidék ideális életteret kínál. A poloska szó hallatán a legtöbb ember valami bűzös, undorító állatra gondol, pedig számos szép és meghökkentő külsejű faj is akad közöttük. A boszorkánypoloskának (Metatropis rufescens) már a neve is jelzi, hogy nem mindennapi állattal van dolgunk. Ez a szúnyogpoloskákhoz tartozó állat karcsú testével és szú-