Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Tölgyesek

2. ábra: Szarvasbogár (Lucanus cervus) hím és nőstény (Borogyin nyomán, 1984) gyakran pillanthatunk meg. Tölgyeseink talán leggyakoribb cincérei a négyfoltos cserjecincér (Cortodera humeralis) és a virágokon is nagy számban előforduló vörösnyakú virágcincér (Dinoptera coliaris). Az egyre ritkuló idős tölgyeseket kedveli a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) (3. ábra), melynek állományai napjainkra erősen megfogyatkoztak. Erre a sorsra jutottak az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) populációi is. E jellegzetes fajra ma már leginkább csak fürésztelepek környékén bukkanhatunk. A tölgyfák kicsurgó nedvét nyalogatja a smaragdzöld színű pompás rózsabogár (Potosia aeruginosa) kifejlett példánya (imágója), amely 3 cm-es méretével a legnagyobb rózsabogár fajunk. Az erősen kitinizált testű, fémesen csillogó, színpompás díszbogarak (Buprestidae) fajainak nagy része fák ágaiban fejlődik. Napos időben, kivágott rönkökön vagy elhalt fákon gyakran láthatjuk a fürgén mozgó, majd hirtelen felröppenő ércbarna alapszínű aranypettyes díszbogarat (Chrysobothris affinis) és az aranyoszöld színű kétpettyes karcsúdíszbogarat (Agrilus biguttatus). Különböző tölgyfajok makktermésében fejlődik a tölgymakk ormányos (Curculio glandium) lárvája, melyet az ormányosbogarak (Curculionidae) családjába tartozó összes faj lárvájával egyetemben kukacnak neveznek. A család fajainak