Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

Halaink a természetvédelem tükrében

HALAINK A TERMÉSZETVÉDELEM TÜKRÉBEN A vadon élő állatfajokra a legnagyobb veszélyt élőhelyük átalakítása vagy elpusztítása jelenti. Él, mint hal a vízben - tartja a közmondás. A halak esetében azonban az élőhelyi viszonyok romlása már nagyon korán kezdetét vette a mocsarak lecsapolásával és a folyók szabályozásával. Ennek ellenére természetvédelmi szempontból csak 1974-ben esik róluk szó, amikor is rendeletileg szabályozták az egyes vadon élő állatfajok védelmét: a 290/1974. (TK 13.) OTvH számú határozat alapján 96 gerinces állatfajt nyilvánítottak ekkor védetté, köztük 18 halfajt is. A rövidesen megszületett 3/1975. (TK 21.) OTvH számú utasítás a védetté nyilvánított fajok egyedeinek eszmei értékét is megállapította. 1982-ben újraszabályozták a hazai természetvédelmet. Az ennek kapcsán kiadott újabb törvényerejű rendelet (1/1982. (III. 15.) OKTH számon) megerősítette a hazai halfajok védelmét. A védett fajok listája 1988-ban, a 7/1988. (X. 1.) KVM rendelet nyomán további 8 halfajjal bővült. Legutoljára 1993-ban történt rendelkezés a hazai természetvédelemről, s benne a halakról is. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 12/1993. (III. 31.) 8. Fenékjáró küllő (Gobio gobio)