Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

A Bakony hegység halfaunája - Gébfélék családja – Gobiidae

GÉBFÉLÉK CSALÁDJA - GOBI I DAE Fajokban gazdag család. A mérsékelt és trópusi égöv édes- és sós vizeiben élő kis termetű halak tartoznak ide. Egyik legjellemzőbb bélyegük, hogy hasúszóik egymással összenőve tapadókorongot alkotnak vagy teljesen elcsökevényesedtek. Hazánkban két nemük ismert. A Bakony-hegység területéről ez ideig a Proterorhinus nembe tartozó tarka géb (Proterorhinus mctrmoratus) előfordulásáról tudunk. E kis halfaj eredeti elterjedési területét a Fekete- és az Azovi-tenger, ill. az ezekbe ömlő folyók torkolatvidéke jelentette. Innen terjeszkedett tovább Közép-Európa irányába. A tarka géb teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Nagy feje feltűnően széles és magas. Kicsiny, csúcsba nyíló szája fölött - az orrnyílásokkal egyvonalban - két csövecskeszerű nyúlvány van. Közepes nagyságú szemei a feje tetején ülnek és felfelé néznek. Mellúszói nagyok, farok alatti úszója hosszú, hátúszója két részből áll. Környezetétől függően változó színére jellemző, hogy világosabb alapszínen sötétebb, szabálytalan szélű márványozott foltok vannak. Magyarországon az 1870es évek elején észlelték először, s azóta az országban már sokfelé előkerült. A hazai szakirodalom szerint napjainkban általánosan elterjedt halfajnak tekinthető. Élőhelyigényéről PINTÉR (1989) azt írja, hogy „A nagyobb folyókban és tavakban a parti zóna hala, a fenék kövei között húzódik meg. Jobban kedveli a kisebb alföldi jellegű folyócskákat, csatornákat, ahol az iszapos, növényzettel sűrűn benőtt szakaszokon alakul ki nagyobb állomány". A Bakony területéről VUTSKITS György ismertette először előfordulását 191 l-ben. Leírása szerint az idő tájt „a Balatonnak és a beléje szakadó patakok egy részének állandó, elég gyakori alakja. Gyűjtöttem u.i. REDL Gusztáv tapolczai polgári iskolai igazgatóval a tapolczai patakvíz iszapos, tőzeges üledékű, csendesen folyó vizéből, ahol nagyon gyakori, az Eger patakból a tördemiczi és szigligeti malmok között gyűjtöttük, a Lesencze vizében a gulácsi malom közelében találtuk. Ráakadtam még a csabrendeki jjatakban és a Dabroncz melletti Marczali patakban is." ENTZ Géza és SEBESTYEN Olga 1942ben a Balaton északi partvidékének azon vizeiből ismertették előfordulását, ahonnan VUTSKITS György leírta a fajt. Az elmúlt évtizedek kutatásai során a tarka géb a Bakony területéről nem került újra elő. Hegységperemi előfordulásait is csak 1988-ban, majd ezt követően 1991-ben sikerült bizonyítanunk. 1988-ban a Vezseny-ér péri szakaszán találtunk rá, 1991-ben pedig a Pápai-Bakonyaljával határos területeken került elő a Csángota-érből és a Gerencéből.