Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)

A Bakony hegység halfaunája - Csíkfélék családja – Cobitidae

Kína, Korea, Japán, Tajvan, Hátsó-India és Borneo szigete. Hazánkban egy faj él, a réti csík (Misgurnus fossilis). E csíkfaj tipikus élőhelyei a mocsarak, lápok, kisebb tavak és a lassú folyású csatornák, ill. folyók iszapos part menti részei. A réti csík teste hosszan megnyúlt, szinte már kígyószerű. Feje kicsi, szeme pontszerűen pici. Farokúszója kivételével úszói is kicsinyek. 10 bajuszszála közül a 6 hosszabb a felső, a 4 rövidebb az alsó ajkon van. Pikkelyei annyira aprók, hogy alig látszanak. Teste jellegzetes hosszanti csíkozása, s ez alapján a többi csíkfajtól jól megkülönböztethető. E csíkok sötétbarna és világossárga színűek. A réti csík még az olyan oxigénben szegény vizekben is megél, ahol más halfajok már nem maradnak meg. Ezt a kopoltyúlégzése mellett kialakult kisegítő légzés, az ún. béllégzés teszi lehetővé. A folyók, patakok szabályozása, a mocsaras területek Iecsapolása, rendezése a réti csík élőhelyeinek jelentős részét megszüntette. Emiatt ma már a Bakony-hegység területén egyike legritkább halainknak. ENTZ Géza és SEBESTYÉN Olga (1942) a Gyöngyös- és Tapolca-patakból írták le előfordulását. Kutatásaink során csak néhány élőhelyről került elő. A Kornyi-tóból (Kővágóörs), ill. a romándi és a ravazdi halastavakból ismert. A csíkok családjának Cobitis nemébe több faj is tartozik. Elterjedési területüket Európa, Ázsia és Marokkó jelenti. A faunaterületünkön élő fajok közül a Bakonyban a vágó csík (Cobitis taenia) fordul elő. Nyúlánk testű, oldalról erősen lapított, keskeny hal (egy szalagdarabra emlékeztet). Szája körül 6 bajuszszál van (4 a felső ajak közepén, kettő pedig a szájszögletben ered). Szeme fejéhez képest viszonylag nagy. Alatta felmereszthető villás tüske található, ami védekezésre szolgál. (Óvatlanul kézbe véve fájó sebet okozhat!) Apró pikkelyű testének sárgásfehér alapszínét jellegzetes, kisebb-nagyobb sötétbarna foltsorok borítják. Szakirodalmunk szerint ez a csíkfaj hazánkban - a hegyvidékek kivételével - minden homokos vagy iszapos medrű álló és lassú folyású vízben megtalálható. A Bakonyból HECKEL Jakab már a múlt század közepén leírta előfordulását a Tapolca körüli ingoványokból. ENTZ Géza és SEBESTYEN Olga (1942) a Keszthelyi-hegységből (Gyöngyös-patak), a Tapolcai-medencéből (Tapolca-patak) és a Balaton-felvidékről (Kővágóörsipatak) ismertették. BERINKEY László, ill. BOTTA István-KERESZTESSY Katalin és NEMÉNYI István nem találkoztak területünkön a fajjal. A Bakonyi Természettudományi Múzeumban nagyszámú lelőhelyi adat bizonyítja, hogy a Bakony vidékén és a peremterületein ez a csíkfaj sokfelé elterjedt. Első példányait 1975-ben SZÍTTA Tamás gyűjtötte a Rétkerti-patakból. Előfordulása ugyan főleg a patakokra jellemző, de néhány tóból is előkerültek egyedei. Az utóbbi 20 év kutatásai alapján elterjedése a következő bakonyi vizekből ismert: Bornát-ér (Nagydém, Gic), Csángota-ér (Bakonyság, Bakonyszűcs, Lovászpatona), Csikvándi-Bakony-ér (Vanyola), Dolosdi-ér (Bakonycsernye), Gerence (Vaszar), Gyimóti-séd (Nagygyimót), Kis-séd (Pápa-Borsosgyőr), Öregséd (Béb), Pápai-Bakony-ér (Adásztevel, Pápa), Pándzsa (Ravazd), Rétkerti-patak (Gic), mecséri bányató (Balinka-Mecsértelep), monostorapáti halastó (Monostorapáti), Kornyi-tó (Kővágóörs), Téglás-tavak (Bakonyszentlászló). romándi halastó (Románd).