H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KEVEY BALÁZS: A Bakonyalja homokvidékének erdei. IV. Zárt homoki tölgyesek (Polygonato latifolio-Quercetum roboris Borhidi in Borhidi et Kevey 1996)

Eredmények A fenyőfői homoki tölgyesekből 14 cönológiai felvételt készítettem. Sajnos a vizsgált állományok egy része többé-kevésbé leromlott állapotú. A felvételi anyagból kiválasztottam a leginkább természetközelinek nevezhető 10 felvételt, és ezek felhasználásával készítettem a mellékelt táblázatokat. A fontosabb eredményeket az alábbiakban foglalom össze. Termőhelyi viszonyok A vizsgált zárt homoki tölgyesek a Bakony északi lábánál húzódó homokvidéken, 225250 m tengerszint feletti magasságban találhatók. Ez a terület BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint a zárt tölgyes és a gyertyános-tölgyes zóna határán foglal helyet, ezért e homoki tölgyesek zonálisnak tekinthetők. Az alapkőzetet könnyen kiszáradó homok képezi, amelyen rozsdabarna erdőtalaj alakult ki. A vizsgált állományok túlnyomó része égtáji kitettség nélküli, csak az egyik állomány található enyhe északkeleti lejtőn (Kuruc-erdő). E homoki tölgyesek köztes helyet foglalnak el a magasabban fekvő, száraz talajú cseres-tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris) és az üde buckaközi mélyedéseket borító gyertyánostölgyesek (Corydali pumilae-Carpinetum) között (vö. KEVEY 2001, 2004). Termőhelyi viszonyaikat tekintve mikroklímájuk a félszáraz-félüde kategóriába sorolható. Fiziognómia A tíz cönológiai felvétel alapján a vizsgált homoki tölgyesekből 34 konstans (K V), 16 szubkonstans (K IV), 26 akcesszórikus (K III), 28 szubakcesszórikus (K II) és 94 akcidens (K I) faj került elő. A felső lombkoronaszint közepesen zárt, 70-75% borítást mutat, magassága pedig 25-30 méter. Faji összetétele vegyes. Állandó fái a Quercus robur (K IV) és a Q. cerris (K V), s e két fafaj konszociációt (A-D 4) is képez. Elegyfái a következők: Acer campestre, A. platanoides, Cerasus avium, Fagus sylvatica, Populus tremula, Quercus petraea. Az alsó lombkoronaszint általában fejletlen. Borítása 5-30%, magassága pedig 12-20 m. Egyetlen viszonylag állandó (K IV) fája csak a Tilia cordata. A Quercus robur és Q. cerris alászorult egyedei mellett szórványosan egyéb fafajok is előfordulnak: Acer campestre, Carpinus betulus, Fraxinus ornus, Malus sylvestris, Pyrus pyraster, Tilia platyphyllos, Ulmus minor. Olykor a Crataegus monogyna és a Rhamnus cathartica is eléri ezt a szintet, akárcsak egyes liánok, mint a Clematis vitaiba és a Hedera helix. A cserjeszint többnyire fejlett, bár borítása tág határok között változik (30-75%), magassága pedig 2-3,5 m. Állandó (K IV-V) fajai a következők: - K V: Carpinus betulus, Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Tilia cordata. — K IV: Acer campestre, Pyrus pyraster, Sambucus nigra. Nagyobb tömegben (A-D 3) fordulhat elő a Cornus sanguinea, a Corylus avellana, a Crataegus monogyna, a Ligustrum vulgare és a Sambucus nigra. Egyéb elegyesen előforduló cserjék a következők: Euonymus europaea, Frangula alnus, Ribes rubrum, Ribes uva-crispa, Viburnum opulus. Az újulat borítása 5-20%, jellemző fajai az alábbiak: - K V: Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Euonymus europaea, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Quercus cerris, Rubus 57