H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

SZÉP DÁVID - PURGER J. JENŐ: Óhíd és Kisgörbő környékének (Zala megye) kisemlős faunája gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek vizsgálata alapján

Az egyik leggyakoribb kisemlősfajunk, a mezei pocok (Microtus arvalis) gyakorisága is befolyásolhatta az arányok eltolódását. Eredményeink megerősítették azt a korábbi megállapítást, miszerint a vizsgált területen a második leggyakoribb kisemlősfaj a mezei pocok (LÁZÁR 1983), de míg 1977-ben az emlőstáplálék 16,1%-át, 2012-ben 19,7%-át tette ki. E faj populációdinamikája (pl. gradáció) is közrejátszhatott abban, hogy a hörcsögfélék (Cricetidae) aránya (29%) jelen felmérés során magasabb volt, mint harminc évvel korábban (19,1%). A többi pocokfaj részesedése is magasabb volt az emlőstáplálékban (9,2%), mint a korábbi (3%) felmérés során, amikor a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) nem került elő a gyöngybaglyok köpeteiből, de a Sümegcsehinél gyűjtött erdei fíilesbagolyköpetekből akkor is kimutatták (LÁZÁR 1983). Az egérfélék (Muridae) aránya jelen felmérés során (23,6%) több mint háromszorosa volt, mint a korábbi felmérés (LÁZÁR 1983) alkalmával (7%). Ezt főként a törpeegér (Micromys minutus) és az erdeiegérfajok nagyobb részesedése okozhatta. A pirók erdeiegeret (Apodemus agrarius) a korábbi felmérés során gyöngybagolyköpetekből nem sikerült kimutatni, de az erdeifülesbagoly-köpetekből igen (LÁZÁR 1983). Jelen felmérés során pedig a pirók erdeiegér hasonlóan, mint a törpecickány, a harmadik leggyakoribb (7,43%) emlős zsákmány volt a gyöngybaglyok táplálékában. A denevérek maradványai köpetekből ritkán kerülnek elő, pedig a gyöngybaglyok a denevéreket pihenőhelyeiken és vadászat közben is elfoghatják (SCHMIDT és TOPÁL 1970). A szürke hosszúfülű-denevér általában lakott területen templomok tornyában, padlásán és kisebb épületek padlásán él (BIHARI et al. 2007), jelen esetben is templompadláson gyűjtött köpetekből kerültek elő a maradványai (2. táblázat). Három olyan faj egyedeit sikerült kimutatnunk, melyek előfordulásáról eddig nem voltak adataink, pedig bizonyára korábban is éltek a vizsgált területen. A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), általában nedvesebb erdőkben él és éjszakai életmódot folytat. Maradványai ritkán kerülnek elő köpetekből, ami arra utal, hogy nem túl gyakori faj. A közönséges erdeiegeret (Apodemus sylvaticus) a határozási nehézségek miatt nem mutatták ki korábban (TVRTKOVIC 1979, CSERKÉSZ 2005). A vándorpatkányt (Rattus non>egicus) pedig termete és agresszív viselkedése miatt nehezebben ejtik el a baglyok, így többnyire csak fiatal példányok maradványait találjuk a köpetekben. Jelen felmérés során csak két korábban kimutatott (LÁZÁR 1983) faj egyedei nem kerültek elő a köpetekből. Ennek ellenére biztosan állíthatjuk, hogy a közönséges vakond (Talpa europaea) és az eurázsiai menyét (Mustella nivalis) most is előfordulnak. Köszönetnyilvánítás Köszönjük dr. Csorba Gábornak a denevérmaradványok meghatározásának megerősítését, dr. Bihari Zoltánnak az emlőstani irodalom ellenőrzésénél nyújtott segítséget. 151