H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)
SZÉP DÁVID - PURGER J. JENŐ: Óhíd és Kisgörbő környékének (Zala megye) kisemlős faunája gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek vizsgálata alapján
Bevezetés A gyöngybaglyok (Tyto alba) főként rovarevőkkel és rágcsálókkal, azaz kisemlősökkel táplálkoznak. A zsákmányolt állatok emészthetetlen részeit hosszúkás gombóc alakú köpetek formájában visszaöklendezik. A baglyok pihenő- és költőhelyeiken rendszerint nagyszámú köpet gyűjthető. Vizsgálatukkal hasonló eredményeket kapunk, mint más ragadozó életmódot folytató madarak gyomortartalmának elemzésével, csak a köpetekkel egyszerűbb dolgozni és könnyebben hozzáférhetünk a megfelelő nagyságú mintákhoz. Az épségben maradt koponyák, állkapcsok, illetve fogak alapján meghatározható a zsákmány faj- és egyedszáma, így kimutatható a lelőhelyek környékének kisemlősfaunája ( S CHMIDT 1967, Ács 1985). Ohíd és Kisgörbő környékének kisemlősfaunájáról az első publikált adat Türjéröl származik, ahol közönséges földi pockot (Microtus subterraneus) csapdáztak (VÁSÁRHELYI 1942). Három évtizeddel később (1977-ben) Lázár három bagolyfaj köpeteinek elemzésével és kisemlős csapdázások eredményeivel kiegészítve végezte el a Sümeg környékén élő kisemlősök faji és mennyiségi viszonyainak felmérését (LÁZÁR 1983). Ohíd és Kisgörbő közelében, Mihályfán gyöngybagoly-, Sümegcsehin erdei tülesbagoly (Asio otus) köpeteket gyűjtött és azok tartalmát elemezte. Magyarország emlőseinek atlaszában, az elterjedési térképeken ezek az adatok nincsenek feltüntetve, csak a szürke hosszúlíilű-denevér (Plecotus austriacus) előfordulásátjelölték (BIHARI et al. 2007). Ohíd és Kisgörbő környékén 18 kisemlősfaj egyedeinek előfordulása bizonyított (VÁSÁRHELYI 1942, LÁZÁR 1983, BIHARI et ai 2007). Több közönséges fajt nem mutattak ki, ezért célunk az volt, hogy gyöngybagolyköpetek begyűjtésével és vizsgálatával ismét felmérjük a környék kisemlősfaunáját és összevessük a korábbi eredményekkel. Vizsgált terület A vizsgált terület, Ohíd és Kisgörbő környéke Magyarország nyugati részén, Zala és Veszprém megye határán található. Nagyrészt a Marcal-medencében fekszik, északi része a Marcal-völgy kistájhoz tartozik, ahol a keményfás ligeterdők, égerligetek, üde láprétek, zsombékosok és magassásosok jellemzőek (MESTERHÁZY 2008a). A vizsgált terület egy része a Pápa-Devecseri-sík kistájhoz tartozik, amelyet mezőgazdasági területek mellett akác- és erdeifenyő ültetvények, kisebb arányban gyertyános tölgyesek borítják (MESTERHÁZY 2008b). Délről és keletről a Bakonyvidék, nyugatról a Zalai-dombvidék határolja. Délen a Tátika-csoport kistáj területén, a Kovácsi-hegy lábánál cseres- és kocsánytalan tölgyesek vannak (BÖLÖNI & B AUER 2008). Nyugaton, a Zalavári-hát kistájban gyertyános tölgyesek, akácosok, szőlőültetvények és szántók találhatók (MESTERHÁZY 2008c). A vizsgált terület sík részein őszi búzát, tavaszi árpát, tritikálét, kukoricát, repcét, napraforgót és rozst termelnek. Főként szarvasmarhákat, kis mértékben juhokat és kecskéket is tenyésztenek. A természetes gyepek, kaszálók és legelők kisebb területet foglalnak el, viszont korábban feltört, müveit, majd felhagyott parcellák is előfordulnak (KIRÁLY et al. 2008). A vizsgált területre sűrű vízhálózat jellemző, több patak és csatorna szeli át, mint pl. a Marcal, a Fenyősi-patak és a Tótvári-patak. A vízfolyások mentén fűz-, nyár- és égerligetek, nádasok, zsombéksásosok, magassásos és mészkerülő láprétek is vannak (KIRÁLY et al. 2008). 148
