H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KOVÁCS GERGELY KÁROLY: A Fehérvárcsurgói - víztározó madárvilágának változásai

fészkelőhelyet biztosító velencei-tavi és dinnyési védett területet. A Velencei-tótól Fehérvárcsurgó ugyanúgy 20-25 km-re van légvonalban, mint Soponya vagy a sárszentágotaisárkeresztúri szikes tavak. A gémek és csérfélék fontos táplálkozó helye a székesfehérvári Vörösmarty-halastórendszer, ahonnan a Gaja útját a tározóig is követhetik. Szvezsényi szerint a víztükrön az „É-D-i irányba vonuló vízimadarak gyakran megpihennek". Erre tavaszi és őszi időszakban is számos példát láttam. A leglátványosabb tavasszal a molnár- és füsti fecskék, a barázdabillegetők, a küszvágó csérek, a kormos szerkők érkezése, ősszel pedig az apró- és havasi partfutók jelenléte, illetve a tömegesen gyülekező fecskék voltak. Vonulásban betöltött szerepére utal a Cserháti és társai által megfigyelt halászsas (2009. 04. 05.), a Szvezsényi (1977. 04. 08.), illetve Vizslán és Pingitzer (2009. 03. 07.) által látott sárga billegetők előfordulása is. A többi nagy fejéri víztározónál (Pátka, Zámoly) eddig tapasztalt tömeges északi vízimadár áttelelést nem észleltem. Kis egyedszámban jelent meg kerceréce (Szvezsényi 40 pd-os csapatot is látott), illetve vetési lúd. Feginkább a tőkés réce a tömegfaj a lékek záródásáig, ez az 1977-78-as télen is így volt. A '80-as évekből származó téli adatok közül faunisztikai szempontból érdekes a sarki búvár és a heringsirály előfordulása. Vízimadarak számára a tározó nem igazán jelentős fészkelőhely. A harminc évvel ezelőtti időszakhoz képest a legjellegzetesebb azóta betelepült madárfaj a búbos vöcsök. A partfalban évekkel ezelőtt partifecske is fészkelt, de ezt a telepet már nem láttam lakottnak. Az élőhelykínálat további bővülése nem várható, hiszen a vízpart szukcessziója jórészt lezárult, a tavon átfolyó Gaja áramlása és a tómeder gyors mélyülése pedig megakadályozza nagyobb nádasok létrejöttét. Szukcessziós változások legfeljebb csak a tó erdősült É-i részén várhatók a fakitermelések nyomán. A víztározóra több okból is oda kell figyelnünk. Egyes fajok olykor kiemelkedő egyedszámban vannak jelen (fecskék, kormos szerkő, küszvágó csér). 15 faj (cigányréce, kis kárókatona, bakcsó, üstökös gém, kis és nagy kócsag, vörös gém, fehér gólya, rétisas, halászsas, piroslábú cankó, sárszalonka, fattyú- és kormos szerkő, gyurgyalag) fokozottan védett. Emellett a terület szépsége, változatossága is kiemelkedő. A tó környékén az emberi tevékenységek (felparcellázás, tarvágás, gyepfeltörés) semmisíthetnek meg értékesnek tűnő, de kevéssé kutatott élőhelyeket (keleti part rétje és füzese, délnyugati partvonal erdeje). Ha azonban az ember továbbra is a mostani „szelíd" formában, horgászként, túrázóként, madármegfigyelőként volna jelen a tájon, akkor javasolható lenne, hogy ez az erdős hegyekkel övezett tó a tőle északra levő vadregényes Gaja-szurdokhoz hasonlóan helyi védett terület legyen. Összefoglalás A Gaja patak felduzzasztásával az 1970-es évek elején létrehozott Fehérvárcsurgóivíztározó a Kelet-Bakony egyik érdekes vizes élőhelye, melyet a madarak szinte azonnal birtokba vettek. Az 1980-as évek közepéig a szakirodalomban fellelhető alkalomszerű faunisztikai adatok mellett egy hosszabb tanulmány is született a víztározó madarairól (SZVEZSÉNYI 1980). A 2000-es évekből a magyar terepmadarász-honlap révén ismét vannak adataink a tóról, jómagam 2003 nyara és 2010 vége között vizsgáltam a területet. A harminc év különbséggel végzett vizsgálatok érdekes eltérésekre mutatnak rá. Egyes fajok (gémfélék, kis kárókatona) napjainkban nagy távolságból érkeznek ide táplálkozni. A tónak nagy szerepe 145