H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

SZABÓKY CSABA - KUTASSY GYÖRGY: Epöl és környéke lepkefaunája

Mintegy hét éve van tudomásunk arról, hogy az egyszínű nádfúrómoly (Chilo suppressalis) megjelent Magyarországon (Csákvár) (SZEÖKE 2006., FAZEKAS & LÉVAI 2011). Az epöli adat (2012. V. 6.) a kukoricán(l) élő faj teijedésére figyelmeztet. Több mint egy évtizede került nyilvánosságra, hogy a ritka lápimoly (Helcystogramma arulensis) él Magyarországon (PASTORÁLIS et al. 2000). A szintén ritka fehérerű lápimollyal (Helcystogramma albinervis) együtt gyakran előfordulnak a Panoráma utcában. Fenyőféléket fogyasztó fajok A „fenyőlepkék" között említjük a borókát vagy tuját fogyasztó fajokat is. Bár a Panoráma utcában található feketefenyő, erdeifenyő, lucfenyő és vörösfenyő, mégis alacsony az ezeket fogyasztó lepkék száma, ezt mutatja a fénycsapda anyaga. A fenyőket fogyasztó lepkefajok: rozsdabarna erdeifenyő-araszoló (Pennithera firmata), változékony fenyőaraszoló (Thera variata), szürke fenyőaraszoló (Semiothisa liturata), fenyőaraszoló (Bupalus piniarius), fenyőbagoly (Panolis flammea), fenyőszender (Hyloicus pinastri), hamvas fenyőtűmoly (Cedestis gysseleniella), szürke fenyőtümoly (Cedestis subfasciella), fenyőtű borzasmoly (Coleotechnites piceaella), fenyőrágó borzasmoly (Exoteleia dodecella), tobozrágó tükrösmoly (Piniphila bifasciana), fenyőtű-tükrösmoly (Pseudohermenias abietana), fenyőtüszövő tükrösmoly (Zeiraphera griseana), rügyfúró gyantamoly (Blastesthia turionella), fenyőhajtásmoly (Cydia strobilella), tobozrágó karcsúmoly (Dioryctria sylvestrella), fenyőtűszövő karcsúmoly (Dioryctria simplicella), fenyőrágó karcsúmoly (Dioryctria abietella), fenyőilonca (Rhyacionia buoliana), piros gyantamoly (Rhyacionia pinicolana), tarka gyantamoly (Rhyacionia pinivorana). A rokon rácsos gyantamoly (Rhyacionia hafneri) hazai jelenlétéről közel tíz éve tudunk (SZABÓKY 2004). Újabban előkerült Jászberény környékéről is (BUSCHMANN ex verb.). Epölről minden év májusában és júniusában előkerült egy-egy példány. Az erdeifenyő gyantamoly (Blastesthia posticana) magyarországi előfordulásáról szintén ekkor szereztünk tudomást (SZABÓKY 2004) Az epöli adat az élőhelyi viszonyokra tekintettel meglepő. Húsz éve tudunk a márványos gyantamoly (Gravitarmata margarotana) hazai (Ásotthalom) jelenlétéről (SZABÓKY 1993). A gyantamoly az azóta eltelt időben nagy utat tett meg. Fokozatosan észleltük a következő helyekről: Bugac, Eger, Mátrafüred, Diósjenő, Budapest, Bakony, Sopron, Szalafő, Barcs. A vázoltak ismeretében epöli megjelenése nem meglepő. Április folyamán minden évben tucatnyi példánya került elő. Minden év október-novemberi időszakban - az erősödő éjszakai fagyok ellenére is nagy számban repült fényre az őszi boróka-araszoló (Thera juniperata). A borókatű-aranymoly (Argyresthia abdominalis) 2006. V. 8-án repült fényre. A rokon háromsávos boróka-ezüstmoly (Argyresthia trifasciata) 2009. V. 9-én bukkant fel Epölön. A faj hazai jelenlétéről bő tíz évvel ezelőtt értesültünk (GÁL-TNÉ & SZEÖKE 2000). Azóta előkerült a budai Sas-hegyről és az Őrségből. Epöli megjelenése nem meglepő, mert a növénylerakatokból a tápnövényén sokfelé elhurcolják. A borókafúró sarlósmoly (Gelechia sabinella) egy példányát 2006. VII. 10-én sikerült begyűjteni. A fehérsávos borókamoly (Dichomeris marginella) erősen ragaszkodik élőhelyéhez és tápnövényéhez. Feltételezhető, hogy nagy gradációja lehetett a fajnak, mert 2006 júniusában mintegy fél tucat példánya került a fénycsapdába. Sem előtte, sem utána nem jelentkezett. 108