H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

SZABÓKY CSABA - KUTASSY GYÖRGY: Epöl és környéke lepkefaunája

A vörössávos vándoraraszoló (Rhodometra sacraria) 2008. IX. 3-án repült fényre. Nagy meglepetés volt a vándor rétibagoly (Mythimna unipuncta) 2007. IX. 29-i megjelenése. Az ezüstcsíkos mozaikmoly (Euchromius ocellea) ritkán vetődik hazánkba. Epölön 2004. X. 14-én került a fénycsapdába. A zegzugos tűzmoly (Hellula undalis) első hazai példányát Petrich Károly gyűjtötte Velencén (PETRICH 1989). A második ismert hazai példány Epölön, a Panoráma utcában repült fényre 2007. VIII. 25-én. A déli tükrösmoly (Crocidosema plebejana) és a hófehér tűzmoly (Palpita unionalis) szeptemberben és októberben egyesével jelent meg. Utóbbi faj érvényes latin neve Palpita vitrealis (PASTORÁLIS 2012). A legnagyobb fogás 2006. X. 27-én egy vérpettyes medvelepke (Utetheisa pulchella) volt. A trópusokon honos, vándorlásra hajlamos fajt Magyarországon utoljára a múlt század első harmadában gyűjtötték. Az említett fajokon túl az olyan közönséges vándorfajok, mint a gyapottok bagoly (Heliothis armigera), a gammalepke (Autographa gamma), a sárga rétibagoly (Mythimna vitellina), a nagy földibagoly (Peridroma saucia) és a zöldes csipkésbagoly (Phlogophora meticulosa), rendszeresen jelentek meg a fénycsapdában. A mentabagoly (Heliothis peltigera) egy példánya került elő a Kősziklán (2008. VII. 26.). A vándoraraszoló (Orthonama obstipata) példányai elsősorban szeptember-október folyamánjelentek meg rendszeresen. Érdekességként megemlítjük, hogy az igen erős ivari kétalakúsággal rendelkező fajból csak nőstények kerültek elő. A keleti vándorbagoly (Spodoptera exigua) minden évben rendszeresen megjelenik, július és október között viszonylag gyakori. A barnasávos vándorbagoly (Prodotis stolida) és az ibolyabarna vándorbagoly (Dysgonia algira) minden év júniusától októberéig rendszeresen jelen van. Enyhe telek esetén magyarországi áttelelésük nem kizárt. Nagy szenzációként hatott a vándor kertibagoly (Lacanobia blenna) előkerülése 2009. IX. 3-án. A 15 éve faunára újként közölt fajból (HREBLAY & SZABÓ 1997) eddig csak bakonyi, jászsági (

BUSCHMANN 2011) Tápió-vidéki (

BUSCHMANN 2012) és bélmegyeri példányokról van tudomásunk. A lepke a nedves biotópokat kedveli. Nedvességkedvelő fajok Az Epöl határában csordogáló Unyi-patak hosszabban aszályos időszakokban sem apad el, így kitűnő életteret biztosít a nedvességkedvelő fajoknak. Meglepően sok lepkefajt rögzítettünk. Rendszeresen, de alacsony egyedszámban került elő a halvány lápibagoly (Simyra albovenosa), a lápréti apróbagoly (Deltote itnctda), a kis nádibagoly (Archanara dissoluta), a kétpettyes nádibagoly (Archanara geminipuncta), a fényessárga lápibagoly (Aethes lepigone), a kormos lápibagoly (Athetis palustris), a keskeny nádibagoly (Chilodes maritima), a szürkésfehér fübagoly (Chortodes morrissii), a bama lápibagoly (Hydroecia micacea), a pontozott rétibagoly (Leucania obsoleta), a vörös rétibagoly (Mythimna pudorina), a szalmaszínű rétibagoly (Mythimna straminea), a lándzsás lápibagoly (Senta flammea), a ligeti apróaraszoló (Perizoma lugdunaria), a pettyes fűzfaaraszoló (Cabera exanthemata), a fehér égeraraszoló (Cabera pusaria), a csontszínü molyszövő (Cybosia 106