H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

SZABÓKY CSABA - KUTASSY GYÖRGY: Epöl és környéke lepkefaunája

szonylag sűrűn lakott. Az arányaiban meglehetősen nagy mezőgazdasági területek között - kis szigetekként - a kiemelkedések őrzik a terület valamikori növényzetét és állatvilágát. A fragmentumokban időszakonként intenzív legeltetés folyik. A Gerecse - az előzőekben vázolt domborzati viszonyai miatt - lepkész szempontból nem tartozik az „izgalmas" területek közé. Úthálózata közepes minőségű, és a lakatlan területekre (pl. erdőkre) vezető földutak jelentős része sorompóval védett. Ismereteink szerint a területen komolyabb lepkészeti (Macrolepidoptera) kutatásokat csak Herczig Béla végzett (HERCZIG 1968, 1985, 1986). Az 1980-as évek első felében meghirdetett „Gerecse lepkevilága" programban Herczig Bélán kívül más lepkész nem jeleskedett. Napjainkban Polonyi Vilmos Zsámbékon és környékén, elsősorban a Nyakas-hegyen végez lepkefaunisztikai céllal gyűjtéseket. Epölön a faunisztikai vizsgálatok tíz éve folynak. Az ismereteink bővítéséhez nagy segítséget nyújtott a tíz évvel ezelőtt üzembe helyezett fénycsapda. Rácz Gábor - miután Bakonykútiban befejezte a fénycsapdás megfigyeléseket - a csapdát önzetlenül átengedte, s az Epölre került. Anyag és módszer A vizsgálatok központi helyszíne Epöl település nyugati oldalán, az Őr-hegy lábánál található. A Panoráma utca 6. a falu legmagasabban fekvő utcájának a legutolsó telke. Az ingatlant egyik oldalon a falu határolja, a másik oldalon mezőgazdasági terület fekszik, ahol egymást követő években búzát, napraforgót és kukoricát termesztenek. A gyümölcsöskerteken túl, az Őr-hegy oldalában, mintegy 300 méterre kökénnyel, galagonyával szegélyezett molyhostölgyes vegyes erdő található. A falu legalacsonyabb pontja az Únyi-patak völgye, közel egy kilométerre húzódik. A patak túlsó (jobb oldali) partján a falu határában elhagyott kőbánya fehérlik. A kőbányát gallérként feketefenyves övezi, a szegélyében jelentős borókás húzódik. Keleti irányban a Kőszikla (316 m) kikopaszodott, kettős csúcsa látható. A Panoráma utcában a lepkészeti megfigyelések a szokványos fehér lepedős lámpázással kezdődtek. A fénycsapda üzembe helyezését követően számos esetben párhuzamosan üzemelt a két fényforrás. A lepedő és a csapda egymástól 15 méterre helyezkedett el. A két lámpa fénye nem versenyzett egymással, mert mindkét pontra közel azonos számú lepke érkezett. A lepedőnél egy méter magasan, míg a csapdánál két méter magasan világított a 125 w-os Hgl izzó. Vélhetően a szintbeli különbség volt a fő ok, hogy a lepkék repülését nem zavarta a másik fény. A fénycsapda meglehetősen szakaszosan, nem minden nap működött. A kora tavasztól késő őszig tartó lámpázásos mintavételek közvetlen környékén az egysíkú növényzet ellenére szinte minden alkalommal új és új fajok kerültek elő. Néhány faj esetében szembeötlő különbség mutatkozott a fényre repülési kedvben. A szarkalábbagoly (Periphanes delphinii) kizárólag a lepedőre repült, míg a rózsaszínes aranybagoly (Euchalcia consona) kizárólag a fénycsapdába. A törpeszender (Proserpinus proserpina) minden évben rendszeresen megjelent, elsősorban a lepedőn, de megjegyzendő hogy a tíz év során egy alkalommal belerepült a fénycsapdába is. Jelentős számban jelentkeztek a nedvességkedvelő fajok, az erdei fajok és a vándorlepkefajok. Az éjszakai gyűjtéseket viszonylag ritkán egészítették ki nappali megfigyelések, ennek ellenére, a szerencsés mintavételeknek köszönhetően tekintélyes nappalilepke-fajlista kerekedett. A hegy oldalában, a töl102