H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)
FARKAS EDIT - LÖKÖS LÁSZLÓ - MOLNÁR KATALIN: Zuzmók biodiverzitás-vizsgálata a szentbékkállai Fekete-hegy mintaterületen
került sor a Balaton-felvidéken, Szentbékkálla térségében Kovács Tibor (MME), valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szervezésében. Boros Ádám 1956. május 11-én (Felföldy Lajossal és Vajda Lászlóval), 1956. szeptember 11-én (Felföldy Lajossal) és 1957. szeptember 6-án (Felföldy Lajossal) járt a területen, de zuzmóadatokat nem jegyzett fel naplóiban (BOROS 1956, 1957), és gyűjtött példányokat sem találtunk. Anyag és módszer A 2 km 2-es mintaterületet a Szentbékkálla, Köveskál, Balatonhenye és Monostorapáti települések által határolt Fekete-hegyen Kovács Tibor (MME) kezdeményezésére a Balatonfelvidéki Nemzeti Park jelölte ki. Mivel a rendezvény eredeti időpontjában nem tudtunk jelen lenni, a zuzmó-mintavételezést a fekete-hegyi mintaterületen 2009. július 4-én és 11-én végeztük a szokásos módszerek szerint (FARKAS 2007). Ekkor még az előzőleg kihelyezett jelzések és a kiemelt helyeket jelző táblák is nagyrészt a helyükön voltak. Minden rendelkezésre álló szubsztrátumról gyűjtöttünk, a terület magas élőhely-diverzitásának köszönhetően így lombos és tűlevelű fák kérgéről, korhadó faanyagról, mohákról, kopár savanyú talajról, szilikátsziklákról, továbbá betonról. A zuzmófajok túlnyomó része a következő fafajokon fordult elő: Acer campestre, Carpinus betulus, Cerasus avium, Crataegus monogyna, Fagus sylvatica, Fraxinus sp., Pinus sylvestris, Prunus spinosa, Pyrus sp., Quercus cerris, Quercus sp., Robinia pseudacacia, Sambucus nigra, Sorbus torminalis. A begyűjtött zuzmópéldányokat a Magyar Természettudományi Múzeum zuzmógyűjteményében (BP) helyeztük el. Ezeket a listában „BP" jelzi, továbbá a leltári szám. További duplumpéldányok az MTA ÖK ÖBI zuzmóherbáriumában (VBI) találhatók. A Cladonia, Lepraria és Xanthoparmelia fajok, továbbá az Evernia divaricata meghatározásához, zuzmóanyagaik kimutatásához, nagyfelbontású vékonyréteg-kromatográfiát (HPTLC) alkalmaztunk a szokásos eljárás alapján ( A RUP et al. 1993). A zuzmófajok meghatározásához WIRTH (1995), P URVIS et al. (1992), továbbá S MITH et al. (2009) határozókönyveit használtuk, a beazonosított fajok névhasználatánál SANTESSON et al. (2004), valamint az Index Fungorum (CABI 2013) nómenklatúráját követtük. Eredmények és megvitatás A fekete-hegyi mintaterületről összesen 105 zuzmófaj (50% fakéreglakó, 30% kőzetlakó, 15% talajlakó, valamint 5% faanyagon élő) 260 előfordulási adatát mutattuk ki. A területen feltárt összes élőlényhez (2200 faj) viszonyítva a zuzmók a terület biodiverzitásának közel 5%-át képviselik. A zuzmóknak Magyarországon jelenleg tizenhét faja áll törvényes oltalom alatt (MK 2005, 2008, 2013), melyek többsége talajon él. A mintaterületen ezek közül három faj előfordulását detektáltuk (Cladonia arbuscula, C. mitis, C. rangiferina). A magyarországi zuzmók vörös listája (LŐKÖS és TÓTH 1997) alapján 6 sérülékeny (Calopiaca demissa, Cladonia arbuscula, Cladonia mitis, Cladonia rangiferina, Flavoparmelia 30
