H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

SZINETÁR CSABA - KOVÁCS PÉTER: Pókfaunisztikai vizsgálatok a szentbékkállai Fekete-hegyen

alkalommal fenológiai okokból sem nyerhetünk teljes képet egy terület faunájáról, mégis egyértelmű létjogosultsága lehet ezeknek a vizsgálatoknak a faunakutatás szempontjából. Jól igazolták ezt a már említett gyűrűfűi gyűjtések, melyek nem csak az addig kutatatlan terület feltárását alapozták meg, de Magyarország faunájára nézve is több új adattal szolgáltak (KOVÁCS et al. 2009). A gyűrűfüi napokon kívül a III. Porvai Biodiverzitás Nap pókfaunisztikai eredményei is publikálásra kerültek (KOVÁCS és SziNETÁR 2010), illetve további alkalmak adatgyűjtéseinek publikálása is előkészítés alatt áll. Az V. Magyar Biodiverzitás Nap 2009. június 26-28. között került megrendezésre. Jelen közlemény ennek a gyűjtésnek az adatait tartalmazza. A szűkebb terület pókfaunisztikai szempontból korábban gyakorlatilag feltáratlan volt, mindössze egy épületlakó pókfajok felmérésére irányuló 90-es évekbeli gyűjtés történt a Fekete-hegy déli oldalán lévő szőlöpincékben, melynek eredményét Szentbékkálla községhatár megjelölésével publikálunk (SztNETÁR et al. 1999). Két tipikus szinatróp fajt említése történik a hegyről (Hoplopholcus forskali Thorell, 1871, Steatoda bipunctata (Linnaeus, 1758). Egyéb a Fekete-hegyre vonatkozó arachnológiai publikált, illetve gyűjteményi anyagról nincs tudomásunk. A Bakony, illetve a Káli-medence pókfaunájának irodalmi áttekintésével a szerzők egy előkészítés alatt álló közleménye részletesen foglalkozik (KOVÁCS és SztNETÁR 2014). Terület és módszer A vizsgálati terület a Balaton-felvidék egyik legkülönlegesebb kistájához, a Kálimedencéhez tartozik. A változatos geológiájú terület bazalthegyei közül méretével és érintetlenségével is kitűnik a Fekete-hegy. Tekintélyes méretű és feltűnően jó természetességű platójának átlagos tengerszintfeletti magassága 350 méter (SONNEVEND 1984). A fennsík nagy részét változatos erdők borítják, melyek kaszálókkal, extenzív legelőkkel, sziklai társulásokkal, továbbá a hegy különlegességét jelentő lefolyástalan kőtálakban kialakult kisebb-nagyobb tavakkal mozaikolnak. A tavak tőzegmohás fűzlápjai botanikai szempontból unikális értéket jelentenek a Balaton-felvidéken. A hegy aktuális botanikai értékeit a 2009-es Biodiverztás Nap keretében végzett vizsgálatok alapján ismerhetjük meg (MORSCHAUSER et al. 2013). A 2009es komplex felméréshez a fennsík mintegy 2 km" területét jelölte ki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park (UTM XM99). A gyűjtéseinket ezen a területen belül végeztük. A mintavételi területeink között szerepelt számos tó, illetve közvetlen környezete (Bonta-tó, Barkás-tó, Monostori-tó, Cserkás-tó), erdőszegélyek, változatos gyeptípusok, és erdők. A másfél napos gyűjtés során igyekeztünk bejárni a hegy platójának nagy részét, de természetesen az élőhelyi sokféleség és a jelentős méret miatt, gyűjtéseink nem tekinthetőek a teljes platóra nézve reprezentatívnak. Gyűjtési módszerként döntően fűhálózást, egyelő gyűjtéseket, valamint motoros rovarszívót alkalmaztunk. Ez utóbbi jól alkalmazható számos olyan füves élőhelyen, mely nem, vagy csak nehezen mintázható hagyományos hálózási módszerekkel. A faunisztikai feldolgozás alapját ez az egyetlen június végi gyűjtés képezte. Megjegyzendő, hogy fenológiai szempontból a pókok esetében kedvezőbb lehet ennél korábbi időpontban végezni hasonló rövididőszakú nagyráfordítású gyűjtést. A szerzőkön kívül több kutató kolléga is rendelkezésünkre bocsájtotta mintavételeiből a pókokat. így fuhálózásból származó pókokat kaptunk Kondorosy Elődtől, Podlussány Attilától és Kutasi Csabától. 66