H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

FARKAS SÁNDOR: Adatok a Fekete-hegy szárazföldi ászkarák (Isopoda: Oniscidea) faunájához

dr. Kutasi Csaba vezetésével és további szakemberek bevonásával 2006-2007-ben a Veszprém megyei Hegymagas község közelében végeztek entomológiai mintavételeket, eltérő növényvédelmi módszerekkel kezelt szőlőültetvényeken. A gyűjtött talajcsapda-anyagból kiválogatott ászkarákok feldolgozására a Kaposvári Egyetemen került sor. A kutatás eredményeire épülő diplomadolgozat (KÓGER 2010) hét faj előfordulását említi. Az abszolút domináns T. nodulosus mellett a csapdákba esett a P. collicola, C. convexus, P. politus, Porcellionides pruinosus, Porcellio scaber és Armadillidium vulgare néhány egyede is. Az V. Magyar Biodiverzitás Nap során kutatott Fekete-hegyről és környékéről korábban publikált ászkarák-adat nem volt ismert. Anyag és módszer A mintavételek helyszínéül szolgáló Fekete-hegy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képező Káli-medence északi részén, Szentbékkálla községtől keleti irányban helyezkedik el. Alapkőzete vulkanikus bazalt, melyen mészben szegény talajok alakultak ki (DOMJÁNNÉ és JUHÁSZ 2010). Lapos platóján a jégkorszakban tőzegmohalápok alakultak ki, melyek maradványai a mai napig fennmaradtak. A tisztásokat a platón láprétek és száraz gyepek borítják. A fás vegetáció cseres-tölgyesekből, mészkerülő tölgyesekből, cserszömörcés gyertyánostölgyesekből és hársas törmeléklejtő-erdőkből áll. A Biodiverzitás Nap keretében kutatásra szánt zónát a szervezők három részre osztották, melyek mindegyike tartalmazott cseres foltokat is. Ászkarákok gyűjtésére a kijelölt zóna mindhárom területén, az erdővel borított részeken, egyelő gyűjtéssel került sor. A gyűjtőhelyek GPS adatai: 1. 46° 53' 55,54"-17° 34' 56,28"; 2. 46° 54' 19,29"-17° 35' 08,64"; 3. 46° 54' 25,45"-17° 34' 46,74". A példányokat 75%-os etanolban tartósítottam. A határozáshoz G

RUNER (1966) és SCHMÖLZER (1965) munkáit használtam fel. A nevezéktan és rendszer alapjául S

CHMALFUSS (2003), valamint FARKAS és VILISLCS (2013) munkái szolgáltak. Eredmények A gyűjtések során hét faj került elő. A fajok nevét követő betűk a természetességi kategóriát jelzik: G - generalista, DF - degradált élőhelyekre jellemző, gyakori, NF - természetes élőhelyekre jellemző, gyakori faj (HORNUNG et al. 2009). Philosciidae 1. Lepidoniscus minutus (C. Koch. 1838) - Pikkelyes ászka; NF Platyarthridae 2. Platyarthrus hoffmansseggii Brandt, 1833 - Hangyás vakászka; G Trachelipodidae 3. Porcellium collicola (Verhoeff, 1907) - Gyakori tarkaászka; G 4. Trachelipus nodulosus (C. Koch, 1838) - Dudoros ászka; G Agnaridae 5. Protracheoniscuspolitus (C. Koch, 1841) - Közönséges erdeiászka; NF 62