H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)
TÖRÖK JÚLIA KATALIN: Házas amőbák a Fekete-hegy térségében, különös tekintettel a bazaltplató tófüzérének kisvizeire
Bevezetés A házas amöbák (Amoebozoa: Arcellinida és Cercozoa: Thecofilosea és Imbricatea) talajban és vizekben egyaránt jelenlevő protiszták, amelyek bakterivor, algivor, néha omnivor táplálkozásukkal fontos komponensei a terresztris és vízi táplálékhálózatoknak. Hazai vonatkozásban közepesen kutatott élőlénycsoportnak számítanak, ahol tudományra és faunára nézve új fajok megjelenése egyaránt várható. A tanúhegyek különlegességnek számítanak a hazánkban ritka bazalt alapkőzet miatt, ami a pH-ra érzékeny házas amőba-együttesek számára egy meghatározó tényező lehet. Ezért érdemesnek tűnt mind talajból, mind vízből mintát gyűjteni a helyi házas amőba együttesek megismeréséhez. A bazaltplatón levő tófüzért olyan egyedülálló kisvizek alkotják, amelyek nem állnak kapcsolatban áradások révén más vízrendszerekkel, így fajegyüttesei a lápi élőhelyekre jellemzően alakulhatnak. A dunántúli kisvizek házas amőbáiról JACZÓ (1941) cikke tudósított először, amelyben ritka vizes élőhelyek, az átmeneti tőzegmohalápok és tőzegmoha-előfordulások házas amőba-együtteseit tárta fel, köztük a jelen vizsgálati helyszín közelében levő Lesenceistvándi falu környékének parányi átmeneti lápjaiét. A Fekete-hegy tófuzérét azonban e tekintetben még senki nem kutatta. A hegyvidéki, időszakos vízborítású kisvizes élőhelyeken jellegzetes, a víztérben előforduló házas amőba-együttesek jellemzőek. Elsősorban az Arcella genusz egyes fajaira lehet itt számítani, amelyek könnyű fehéijeházukkal és gázvakuóláikkal gyakran és hosszan tartózkodhatnak a víztérben. A júniusi mintavételi időszak kedvező ezen együttes vizsgálatára, mert várhatóan a vízborítás még tart, a víztér aerob és kevés a bomló szerves anyag. A víztérben gyakran fonalas algák vannak, amelyeken szívesen tartózkodnak a házas amőbák, ezért itt a metafíton vizsgálatával várható a legtöbb faj kimutatása. A változóan vizes, ill. kiszáradó, gyakran tőzeges alzat többnyire fajszegény. Az állandóan vízzel borított, üledékes alzaton azonban érdemes házas amőbák után kutatni. Ezen megfontolások alapján, a vizes területeken elsősorban metafitont vizsgáltam, de ahol volt rá mód, üledékes alzatot is néztem. Anyag és módszer A mintavételek az V. Magyar Biodiverzitás Nap keretében történtek 2009. június 27-28án. A helyszíni talaj- és vízmintákat munkahelyemre szállítottam és feldolgozásukat ott végeztem. A helyszínen talajminták esetében l-l liter talajt tettem műanyag zacskóba a felső 1-2 cm-s nyershumuszos rétegből, bomló avarral együtt. Egy mohapárna vizsgálatához kb. 100 cm* felületű fatönkről gyűjtött mintát helyeztem műanyagzacskóba. Későbbiekben, a feldolgozás során a mintákat hűtőben tároltam. A vizes élőhelyről 1,5 1 műanyag palackokba töltöttem 0,5-1 1 mintát, amelyekből a laboratóriumba érve 50 ml mennyiséget besűrítettem, majd formalinnal tartósítottam és brómfenolkékkel megfestettem hosszú távú tárolás céljára (BERECZKY 1985). A mintavételek a Fekete-hegy bazaltplatóján levő tófüzér (helyi megnevezéssel „tóállások") hat kis tavából és a kékperjés láprét vízgyülemeiből történtek, ezeken felül két talajminta és egy mohaminta került feldolgozásra. Az általam vizsgált összesen 17 minta a Biodiverzitás Nap I, II, III. jelölésű területeiről származott (1. táblázat). 10
