H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában
1. Levéltári iratok, más írott források, kéziratos térképek és katonai felmérések A munka során felhasználtuk az I., II., és a III. katonai felmérés térképlapjait és a Veszprém Megyei Levéltárban fellelhető Olaszfalu erdő és legelő használatával kapcsolatos 1768 és 1960 között keltezett iratokat és kéziratos térképeket (1781, 1818, 1862, 1880). A terület és a község gazdálkodására vonatkozó további leírások és történeti anyagok felkutatását és szisztematikus áttekintését a Veszprém Megyei Levéltár könyvtárában, az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban és az Országos Széchenyi Könyvtárban végeztük. 1818-ban Zmaly Ferenc [1-jegyzetek a cikk végén], a zirci Cisztercita Apátság erdőmestere részletes felmérést végzett az apátság erdőterületén. Zmaly Ferenc a faállomány összetételére és állapotára, valamint a terület használatára és környezeti adottságaira vonatkozó adatokat térképen, illetve ForstBuch-ban (Erdő könyv) foglalta össze. (VeML L133. T85. Forscarte des Olaszfaluer Reviers F. Zmaly 1818). A térkép pontossága miatt, illetve a mai helynevekkel megegyező nevek használata alapján az erdőrészletek elhelyezkedését be lehet azonosítani. De a kézírás nehéz olvashatósága következtében az iratnak több része is nehezen értelmezhető. 2. Helyi lakosok és pásztorok tudása A vizsgált terület történetének, használatának és egykori növényzetének pontosabb megismerésének céljából félig struktúráit interjút készítettünk helyi gazdálkodókkal és a területen több évtizeden keresztül dolgozó pásztorokkal (MOLNÁR et al. 2009). Összesen 13 adatközlővel készíttettünk interjút szobában. A két egykori pásztorral a vizsgált területet is bejártuk. A gyűjtés kiterjedt a vizsgált területet ábrázoló archív fényképek felkutatására is. Ennek során 15 darab 1960-1970 között készült fekete-fehér fényképet sikerült találni. A fényképeket Sándor Ferenc olaszfalui lakos készítette. 3. Légifotók térinformatikai feldolgozása Az elmúlt 60 esztendő tájhasználat változását a fás legelő fiziognómiai élőhelytípusainak változására alapozva is megvizsgáltuk légifotók felhasználásával. A munkához 1950-ben, 1963-ban, 1984-ben, 1998-ban készült archív fekete-fehér légifotókat és a 2005-ös színes légifotót használtuk fel. A légifotók georeferálását ArcGIS programmal, további feldolgozást pedig Arc View 3.3 programmal végeztük (ZÓKA 2001-2007). Eredmények A rómaiak idején a terület nyugati részén, Vüllő-hegy aljában, a Mézesmezőn országút vitt át Hajmáskér irányából Győr felé ( R AINER 2005). 1600-as évek közepéig a legelő délkeleti részén, a Köveskút forrás közelében volt az 1132 körül alapított Olaszfalu község. Valószínűsíthető, hogy az egykori templom falainak fel nem tárt maradványa található meg Köveskúttól nem messze a Mézesmezőn ( R AINER 2005)[2]. Olaszfalu és környéke, így a vizsgált terület is 1132-től 1526-ig a zirci Cisztercita Apátsághoz tartozott, az 1526 és 1690 közötti időszakban többször gazdát cserélt. Ezekben az években a térség lakosságának száma és feltételezhetően ennek a területnek a tájhasználata is lecsökkent (BOROSS & MADARÁSZ 2002, HUDI 2005). 57
