H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Fehérvári Bence – Saláta Dénes – Malatinszky Ákos: Hagyományőrző gyümölcsösök az Öreg-Bakony tanyavilágában

Növényvilág A vizsgált terület a Pannóniai flóratartomány {Pannonicum) Dunántúli-középhegység flóravidékének (Bakonyicum) Veszprémi flórajárásába (Vesprimense) tartozik. A domborzati adottságoknak köszönhetően több, egymástól igen eltérő élőhelytípus található meg viszonylag kis területen. A terület eredeti klímazonális zárótársulása minden esetben a bükkös (Fagetum), azonban a Bakony makroklímájának, nedvesebb és hűvösebb éghajlatának köszönhetően itt ez a társulás már 300 m-rel a tengerszint felett is megjelenik (GALAMBOS 2008). A közvetlen környék számos ritka és védett fajnak ad otthont (HARMAT 2008, MALATINSZKY 2009). A tanyavilág kialakulása során, ahol többé-kevésbé alkalmas volt a talaj, szántóföldeket alakítottak ki, de általában csak önellátásra termeltek. A többi földet kaszálóként és legelőként hasznosították, itt meg kell említsük a Pénzesgyőr és Hárskút települések között található fás legelőt, amely a hagyományos legeltetéses állattartás emléke (HORVÁTH - PINTÉR 2003). Az egykori szántókat ma kaszálóként hasznosítják vagy beerdősítették, sok helyen tájidegen fafajokkal. Ilyen erdő a Ráktanya melletti lucfenyő {Picea abies) - bükk (Fagus sylvatica) elegyes erdő, a Vámostanya közelében lévő vörösfenyves {Larix decidua), vagy a Huditanya melletti erdeifenyves (Pinus sylvestris). A tanyák körül kialakított hagyományos gyümölcsösök alját rendszeresen kaszálták, hogy így jussanak a lábasjószág téli takarmányához. A felhagyott gyümölcsösökben a gyepek avarosodnak, cserjésednek, végül beerdősödnek. A fiatal erdő fölénő a gyümölcsfáknak és már csak a szabályos térhálóban álló, idős, haldokló fák emlékeztetnek az egykori gyümölcsösre. Állatvilág A Bakony hegység az azonos nevű faunatájjal egyezik meg {Bakonyicum) és a Magyarközéphegység faunakörzetének {Matraicum) dunántúli-középhegységi faunajárásába {Pilisicum) tartozik. A hegység elhelyezkedése, domborzati és mikroklimatikus viszonyai, valamint élőhelyeinek mozaikos felépítése miatt az állatvilága sokszínű. A kb. 32 ezres magyar faunából 15-25 ezer faj fordulhat itt elő. A hegység déli részén mediterrán, az ÖregBakonyban magashegységi fajok találhatók, amelyek a kis távolságok és a mozaikos élőhelyek miatt sokszor keverednek. Ennek a sokszínűségnek köszönheti a bakonyi ökoszisztéma a stabilitását (BARTA 2003., BARTA et al. 2008). A tanyák körüli kaszált, füves területeken vagy a gyümölcsösök füves alján sok gyeptársuláshoz kötődő ízeltlábú találja meg életfeltételeit, míg a nagy, összefüggő erdőterületeknek és a vízfolyásoknak köszönhetően a kétéltűfauna, a madárvilág és az emlősfauna is igen gazdag. Anyag és módszer A vizsgált terület természeti környezetéről, a Magas- vagy Öreg-Bakony földrajzi, talajtani, vízrajzi és éghajlati viszonyairól MAROSI-SOMOGYI (1990), illetve kétkötetes müvük felújított változata (DÖVÉNYI 2010) ír részletesen. A terület geológiájáról általánosságban JUHÁSZ (1987) és KARÁCSONY (2002) munkáiban olvashatunk, valamint részletesen foglalkozik a Bakony hegység földtanával FUTÓ (2008) is. A terület botanikai viszonyairól GALAMBOS (2008), MALATINSZKY (2009) és HORVÁTH - PINTÉR (2003), állatvilágáról BARTA (2003) és BARTA et al. (2008) ad képet. 42