H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Szabóky Csaba: Összehasonlító vizsgálatok a Bakonybél-Somhegy nagylepkefaunáján (Macrolepidoptera), és a molyfauna (Microlepidoptera) alapvetése
idejében még nem voltak ismeretesek (pl. Xestia sexstrigatá). Rézbányai a fénycsapdáit normál égővel és higanygőz izzóval üzemeltette. Ez azért történt, mert a kétféle izzó fénye más és más csoportokat (Lepidoptera) csalogat jobban. A normál fényre aktívabbak az araszoló fajok (Geometridae), viszont a hgl-izzó fénye jobban csalogatja a bagolylepke fajokat (Noctuidae). Abban az időben ismert tény volt, hogy a higanygőz-lámpa fénye a lepkék többszörösét vonzza, mint a normál izzóé. Az ERTI fénycsapda hálózatnál - többek között - ezért vált általánossá a higanygőzlámpa használata. Nyugodtan leszögezhető az a tény, hogy a nyílt területekre, gyepekre jellemző fajok jószerével eltűntek a környékről, illetve a megmaradtak egy része éppen csak indikálja a jelenlétüket. Az eltűnt szárazságkedvelő fajok: Antitype chi, Polymixis polymita, Arctinia caesarea, Shargacucullia thapsiphaga, Calophasia opalina, Chersotis multangula, Eupithecia spp., Euxoa hastifera, Gnophos furvatus, Charissa obscurata, Lygephila lusoria, Hecatera dysodea, Ocnogyna parasita, Omphalophana antirrhinii, Periphanes delphinii, Perizoma paralellaria, Scopula corrivalaria, Sterrha rufaria, Scotopteryx bipunctaria, Epirrhoe galiata, Euplagia quadripunctaria, Leucania comma, Agrotis clavis, Aegle kaekeritziana. Az eltűnt nedvességkedvelő fajok: Macrochilo cribrumalis, Naenia typica. Az eltűnt erdei fajok: Amphipoea fucosa, Apamea illyria, Apamea scolopacina, Cloantha hyperici, Hada plebeja, Orthosia populeti, Abrostola agnorista, Xestia ditrapezium, Eriogaster rimicola. A speciális gyepekben élő Eublemma arcuinna bagolylepke (tápnövénye az Onosma arenaria) és az Eupithecia graphata törpearaszoló (tápnövénye Minuartia spp.) sem került elő Rézbányai vizsgálatai óta. Az 1970-es években Magyarországon még gyakori volt a Hyssia cavernosa bagolylepke. Azóta viszont szinte eltűnt hazánkból, s így a Somhegyen sem sikerült újabb egyedét észlelni. Az irtásréteken, illetve az erdőszegélyeken megerősödő és elburjánzó saspáfrányon (Pteridium aquilinum) élő Petrophora chlorosata páfrányaraszoló Rézbányai gyűjtései óta nem került elő, ami azt bizonyítja, hogy a felnövekvő erdőben a páfrányok visszaszorulnak. Az irtásréteken, erdősítésekben megjelenő, rövid életű pionír fafaj, a nyír (Betula pendula) időszakos jelenlétére utal a Rézbányái-gyűjtések óta újként megfigyelt Cerura bicuspis, Drepana curvatula, Macaria signaria és Achlya flavicornis. A felsorolt fajok Magyarországon a magasabb hegységekre jellemzőek: a Kőszegi-hegységre, a Soproni-hegységre, a Zemplénre, stb. Megjegyzendő, hogy a szintén nyírhez kötődő Palimpsestis fluctuosa újabb példányai nem kerültek elő, de a Pheosia gnoma és a Semiothisa notata Rézbányai gyűjtése óta folyamatosan jelen van. A tölgyesek és más lombos erdők figyelemre méltó új fajai: Conistra veronicae, a ritka, de késő őszi megjelenésű Conistra ligula, a borkórót (Thalictrum spp.) fogyasztó Calpe thalictri, a szórványosan előbukkanó lokális Catephya alchimista, és a füzesek jellegzetes lakója a Catocala electa. A tölgyesek gyakori faja a Catocala nymphagoga, a ritkább Dicycla oo, Scotochrosta pulla, Hoplitis milhauseri, Nycteola revayana, Polyphaenis sericata és Thaumetopoea processionea sem jelzett fajok Rézbányai munkáiban. Az 1980-as évek elején a hegyvidéki rétekre jellemző Cerapteryx graminis nagymértékű expanziója során elárasztotta az egész országot, de napjainkra állományai visszahúzódtak a magasabb hegyvidékeinkre (pl. Mátra). Rézbányai nem gyűjtötte. Annak ellenére, hogy a területen jelentősebb fenyőállomány nem található, mégis számos fenyőt fogyasztó nagylepke került elő folyamatosan: Dendrolimus pini, Hyloicus pinastri, 229