H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Nagy Ferenc: Adatok Győr-Moson-Sopron- és Veszprém megye futóbogárfaunájához (Coleoptera: Carabidae)

Retezár Imre). Tipikus élőhelyei a gyertyános-kocsányos tölgyes, illetve a tölgy-kőris-szil összetételű ligeterdő (SZÉL et al. 2007). Notiophilus aestuans (Dejean, 1826) - Hazánk sík-, domb- és hegyvidékein szórványosan többfelé gyűjtötték, de mindenütt ritka. Erdős területekről és nyílt növénytársulásokból egyaránt előkerült, a száraz, meleg helyeket kedveli. Magyarországon Budapest környékéről (Budakalász, Budapest: Békásmegyer - HEGYESSY & SZÉL 2002), a Tiszántúlról (Újfehértó KUTASI et al. 2004; Debrecen - TALLÓSI et al. 2006), a Duna-Tisza közéről (Bugac, Kalocsa ÁDÁM & MERKL 1986), a Gödöllői-dombságból (SZÉL 1996), a Bükkből (Bélapátfalva, Varbó - SZÉL 1996), a Balaton környékéről (Keszthely - NAGY & SZÉL 2005a), a Mecsekből (Pécs TALLÓSI et al. 2006), a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Fertő-tó, Kapuvár - SZÉL & BÉRCES 2002) és az Alpokaljáról (Vép - HORVATOVICH 1980 b; Szombathely - NAGY 2009) van korábbi adata. Elaphrus cupreus Duftschmid, 1812 - Hazánkban elsősorban az Alföld keleti felében elterjedtebb, de szórványosan az ország más részein is megtalálható (TALLÓSI et al. 2006). Főként folyóvizek partján él. Magyarországon a Bodrog mentéről (Sátoraljaújhely - HEGYESSY & SZÉL 2002), a Szatmári-síkságról (Turistvándi - HEGYESSY & SZÉL 2002), a Nyírségből (Bátorligeti-láp - MERKL 1991), Pusztaszentjakabról (HORVATOVICH 1974), a Duna-Tisza közéről (Kiskőrös, Lakitelek - ÁDÁM & MERKL 1986), a Vértesből (Tata - HORVATOVICH 1974; Oroszlány - KUTASI & SZÉL 2000), a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetből (Ravazd - KUTASI 2000), a Bakonyból (Lesenceistvánd - TÓTH 1973; Pápateszér - HORVATOVICH 1974; Balinka, Isztimér, Kisgyónbánya - KUTASI 1998; Bakonyszentkirály - HEGYESSY& SZÉL 2002; Nagyvázsony - KUTASI 2004), a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Fertőd - SZÉL & BÉRCES 2002), a Balaton környékéről (Balatonederics - HORVATOVITCH 1974), a Kis-Balaton környékéről (Vörs - HEGYESSY & SZÉL 2002), a Zalai-dombságból (Zalaszentmihály - NAGY & SZÉL 2005b), Somogyból (Boronka - HORVATOVICH 1992; Somogyudvarhely HORVATOVITCH 1998), a Mecsekből (Abaliget - TALLÓSI et al. 2006), a Dráva-síkról (Bürüs, Kisdobsza - HORVATOVICH 1979), a Dráva mentéről (Barcs - HORVATOVICH 1981b) és az Alpokaljáról (Bozsok - CsiKl 1941; Felsőcsatár, Körmend, Meggyeskovácsi, Szalafő, Szarvaskend, Szőce, Tömörd - NAGY et al. 2004) közölték korábban. Agonum fuliginosum (Panzer, 1809) - Nálunk a ritkább Agonum-fa.)dk. közé tartozik, elterjedése szórványos. A síkságon, a domb- és hegyvidéken egyaránt gyűjtötték. Kifejezetten nedvességkedvelő faj, mely elsősorban a vízpartok növényzettel benőtt iszapos részein él, ahol növényi törmelék, korhadt fadarabok és azok leváló kérge alatt tartózkodik. Ismert hazai lelőhelyei: Aggtelek, Bélavár, Bisse, Bükkzsérc, Cún - Szaporca, Cserépfalu, Csörötnek, Drávatamási, Farkasfa, Feketeerdő, Felsőtárkány, Fenékpuszta, Fenyőfő, Gyula, Ikervár, Kisbodak, Komjáti, Kondorfa, Kőszeg, Lakitelek, Mezőberény, Nádasd, Nagyvázsony, Nemesmedves, Ócsa, Oroszlány, Öcs, Őrtilos, Porva, Rábagyarmat, Sántos, Sokorópátka, Szalafő, Szápári, Szőce, Szögliget, Tihany, Tömörd, Vaskeresztes, Vejti, Veszprém (NAGY 2006); Kapuvár (SZÉL & BÉRCES 2002); Kétújfalu, Teklafalu (KUTASI & SÁR 2007). Zabrus spinipes (Fabricius, 1798) - Magyarországon inkább a sík- és dombvidéken fordul elő. Szárazság- és melegkedvelő faj, melyet elsősorban füves pusztákon, sztyeplejtőkön és mezőgazdasági területeken gyűjtöttek. Hazánkban Budapestről és környékéről (Budai-hg. 190