H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Kevey Balázs: A Bakonyalja homokvidékének erdei. III.

tölgyesek köztes helyet foglalnak el a buckatetők száraz talajú erdeifenyvesei (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) és a buckaközök félüde gyöngyvirágos-tölgyesei (Polygonato latifoliae-Quercetum roboris) között (vö. KEVEY 2001, 2004). Mikroklímájuk meleg és száraz. 3.2. Fiziognómia A vizsgált cseres-tölgyesek felső lombkoronaszintje közepesen zárt. Borítása 70-75%, magassága 22-30 méter. Faji összetétele vegyes, de benne mindenütt a Quercus cerris uralkodik (K V, A-D 4). Mellette a Quercus robur és a Q. petraea is előfordul szálanként, vagy kisebb csoportokban. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Borítása 5-35%, magassága pedig 15-20 m. Állandó (K IV-V) fafaja a Quercus cerris és a Fraxinus ornus. Mellette viszonylag gyakoribb az Acer campestre és a Tilia cordata, míg a Pyrus pyraster és a Sorbus torminalis csak szórványos. A cserjeszint borítása tág határok között változik (25-65%), magassága 2-3 m. Állandó (K IV-V) fajai az Acer campestre, a Clematis vitaiba, a Crataegus monogyna, a Fraxinus ornus, a Ligustrum vulgare és a Pyrus pyraster. A cserjék és cserjetermetű fák között csak a Fraxinus ornus és a Ligustrum vulgare szokott nagyobb borítást (A-D 3-4) elérni. Egyéb elegyesen előforduló cserjék a következők: Corylus avellana, Frangula alnus, Juniperus communis, Prunus spinosa, Rhamnus catharticus, Rosa canina. Az alsó cserjeszint (újulat) csak 3-15% borítást mutat. Fák és cserjék csíranövényei és fiatal egyedei alkotják, alacsony borítással. Állandó (K IV-V) fajai a következők: Acer campestre, Clematis vitaiba, Crataegus monogyna, Euonymus europaea, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Pyrus pyraster, Rubus fruticosus agg. A gyepszint többé-kevésbé zárt, borítása 75-90%. Feltűnően sok állandó (K IV-V) faja van, bár ezek jelentős része zavarástűrő: Achillea pannonica, Agrostis canina, Ajuga genevensis, Alliaria petiolata, Anthericum ramosum, Arrhenatherum elatius, Astragalus glycyphyllos, Betonica officinalis, Brachypodium sylvaticum, Calamagrostis epigeios, Campanula persicifolia, Cardamine impatiens, Carex michelii, Clinopodium vulgare, Coronilla varia, Dactylis polygama, Euphorbia cyparissias, Fallopia dumetorum, Festuca heterophylla, Fragaria vesca, Galeopsis pubescens, Galium aparine, G. mollugo, G. sylvaticum, G. verum, Geranium robertianum, Geum urbanum, Hieracium sabaudum, H. sylvaticum, Hypericum perforatum, Lapsana communis, Luzula campestris, Melica uniflora, Moehringia trinervia, Mycelis muralis, Ornithogalum umbellatum, Peucedanum oreoselinum, Pimpinella saxifraga, Poa angustifolia, P. nemoralis, P. pratensis, Polygonatum multiflorum, P. odoratum, Ranunculus polyanthemos, Sedum maximum, Silene nutans, S. viridiflora, S. vulgaris, Symphytum tuberosum, Teucrium chamaedrys, Toriiis japonica, Trifolium alpesire, Turritis glabra, Verbascum phlomoides, Veronica chamaedrys, V. officinalis, Viola hirta, Viscaria vulgaris. Ezzel szemben kevés fáciesképző fajuk akad. Ezek is legfeljebb csak közepes borítást (A-D 3) érnek el: Melica uniflora, Poa nemoralis, P. pratensis. Kisebb foltokban előforduló lágyszárú növényei a következők: Anthoxanthum odoratum, Brachypodium 11