H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Kenyeres Zoltán – Rácz István András: A Bakonyi Természettudományi Múzeum egyenesszárnyú (Orthoptera) gyűjteménye

alapult, vagy olyan parti zónákból származott, melyek kifejezetten alkalmasak voltak a faj számára, de hosszú ideje felszámolásra kerültek. 19J0-1960 1960-19*0 19~0-1980 1980-1990 1990-2000 2000-2010 1. ábra: A BTM egyenesszárnyú gyűjteményének gyarapodási adatai (1950-2010) (N: egyedszám, S: fajszám) Az egyenesszárnyú gyűjtemény revíziója során kerültek azonosításra az első Bakonyvidékről származó Pteronemobius heydenii és Chorthippus dichrous példányok. Előbbi faj eddigi hiánya azzal magyarázható, hogy az egyenesszárnyúak gyűjtésére szolgáló hagyományos módszerek e fajjal kapcsolatban nem eredményesek. A Chorthippus dichrous RÁCZ (1998) szerint a magyar egyenesszárnyú fauna ritka eleme, ez azonban feltehetően abból adódik, hogy az üde gyepekben amúgy jellemző faj korábban gyakran Chorthippus dorsatus taxonként került determinálásra [ill. a BTM gyűjteményének korábban a Magyarországon nem előforduló (NAGY 2003) Chorthippus loratus fajhoz sorolt példányai közül több valójában a Chorthippus dichrous fajhoz tartozik], A Chorthippus albomarginatus helyett a Chorthippus oschei taxonnév szerepel a listában, ugyanis ORCI (2002) megállapításai szerint a Chorthippus albomarginatus fajként számon tartott magyarországi egyedek udvarlóénekük alapján a Chorthippus oschei Helversen, 1986 fajjal azonosak. A BTM preparált egyenesszárnyú gyűjteményének 84 %-a (2952 példány) négy személy munkájának köszönhető [Papp Jenő (1972 egyed); Tóth Sándor (428); Rácz István András (345); Kenyeres Zoltán (207 - részben Bauer Norberttel közös gyűjtés)]. A további példányok 63 különböző gyűjtőtől származnak (ld. gyűjtők monogramjai az Anyag és módszer fejezetben). A példányok determinálását (a revideált állomány alapján) ~97%-ban jelen közlemény szerzői [Rácz István András (2578 egyed) és Kenyeres Zoltán (825 egyed)] végezték (a gyűjteményi cédulákon határozóként szerepel még Steinmann H., Kutasi Cs., Újhelyi és Papp J. neve). A példányszámok fajok közötti eloszlásában kimagasló a kevesebb, mint 50 példánnyal dokumentált fajok száma (2. ábra). 102