H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Tóth Sándor: A Porvai-medence szitakötő (Odonata) faunája irodalmi adatok és a 2008-as Biodiverzitás Nap gyűjtései alapján

A területen az elmúlt évtizedekben alkalomszerű vizsgálatok folytak, aminek eredményeképpen a medencéből 19, nagyrészt gyakori szitakötő faj előfordulását ismerjük (TÓTH 1985, 1999, 2005). A kijelölt terület vizes élőhelyekben közepesen gazdagnak mondható. A szitakötők (és más „kétéltű" rovarok) szempontjából negatív tényező, hogy főleg a kisebb és sekélyebb tenyészőhelyek aszályos években nagyrészt kiszáradnak. Kivétel a Kövesdombi-forrás, illetve annak kifolyó csermelye, mely egyébként általában biztosítja a Pyrrhosoma nymphula lárváinak folyamatos fejlődését. Több alkalommal előfordult az elmúlt évtizedekben, hogy nyáron a Hódos-ér felső, vagyis a település alatti szakasza is teljesen kiszáradt. 1. kép: A Hódos-ér Porva alatti szakasza (a szerző felvételei) Anyag és módszer A szitakötő fauna kutatása nem igényel különleges eszközöket, legfeljebb speciálisnak nevezhető módszert, a lárvabőr gyűjtést. Az imágók megfogására a rovarászok által használt lepkeháló, a lárvák gyűjtésére egy átlagos vízi háló szükséges. A gyűjtőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy viszonylag sok szitakötő taxon törvényesen védett. A védettség vonatkozik a lárvákra is. A gyűjtési „kényszer" szerencsére kellő gyakorlat és fajismeret megszerzése után nagyrészt mellőzhető. Ezért a Biodiverzitás Napon a Porvai-medencében is csak kivételes esetekben volt indokolt állatot befogni, illetve ha mégis, akkor a szükséges vizsgálat elvégzése 56